Egy napfényes szombat délelőtt a kisfiú az udvaron játszott a homokozóban. Munkájához ott volt nála minden, ami szükséges, a műanyag kisvödör, a kislapát, a kiöntő formák és a kosár, tele kisautókkal.

Míg az utakat, a hidakat, a házakat építette a homokban, egyszer csak meglátott egy nagy követ a homokozó közepén.

A fiúcska körbeásta a követ, nekifeszült, és végül sikerült is kimozdítania azt a helyéről. Mivel ő kicsi volt, a kő meg nagy, hosszú küzdelem árán, kézzel-lábbal, de elgörgette a homokozó széléig. Amikor aztán ott állt a homokozó pereménél, látta, hogy nem fogja tudni a nehéz követ átemelni a peremen, és kidobni a homokozóból.

Mégis elszántan nekiveselkedett. Tolta, és emelte a nagy követ, amikor azonban már azt gondolta, hogy majdnem sikerül, megbillent, és visszaesett a lába elé a homokba.

Újból nekifogott, erőlködött, morgott, tolta, emelte, de ismét csak viszszaesett. És újra és újra; de az eredmény mindig ugyanaz lett. A kő már egészen feltörte picuri ujjait. Végül látva a tehetetlenségét, lehuppant a homokba, és sírva fakadt.

Édesapja a nappali szoba ablakából figyelte fiát, és azt ahogyan a dráma kibontakozott.

A könnycseppek csak hullottak a homokba, amikor egy nagy árnyék vetődött a kisfiúra és a kőre. Az édesapja volt az. Kedvesen, de határozottan ezt

mondta:

- Fiam, miért nem használod a teljes erőd, amiről csak tudsz?

A kisfiú magába roskadva, legyőzötten zokogta:

- De Apu, azt csináltam! Azt csináltam! Mindent használtam, ami csak van!

- Nem úgy van az, fiam - javította ki az apja. - Nem használtad minden erőd. Nem kértél meg engem.

Azzal az apa lehajolt, megfogta a követ, és kivette a homokozóból.

Neked is vannak nagy és nehéz kövek az életedben, amelyeket próbáltál az útból eltávolítani?

Esetleg rájöttél, hogy egyedül, a saját erődből már nem megy, mert nem vagy képes erre?

Van Valaki, akihez mindig fordulhatunk, aki mindig készen áll, hogy elég erőt adjon. 

Amikor Pál apostol megtört lelkekkel és gyengeséggel szembesült, ezt hirdette a korinthusiaknak:

,,Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el." (2Kor 12,9)

Forduljunk hát mindig - a nehézségek közepette is, amikor már erőnk elhagyott, és nem látszik a kiút, Krisztushoz, a mi Megmentőnkhöz bizalommal.

,,Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." (Fil 4,13)