Azt hiszem, hogy a legnagyobb csapda, amibe az ellenség a keresztényeket behúzza az, hogy próbálják megtenni a tőlük telhető legtöbbet és a legjobbat. Az apró, alig észrevehető csavar ott van, hogy elhiteti velünk, hogy mindezt Krisztusért kell tennünk, persze önerőből; nem pedig a Krisztussal való egységből. Ez pedig tönkretesz minket.

A kereszténység titka pont az, hogy Isten bennünk él, az Ő életét osztja meg velünk, az Ő erejét adja nekünk, és ezáltal tudunk szeretni, szolgálni, imádkozni és élni. De csak ezáltal. A legtöbb keresztény erősen próbálkozik a saját erejéből, mígnem összeomlik a sok próbálkozástól, majd feladja.

Mindannyian jól ismerjük a szőlőtő és a szőlővessző példázatát. Jézus azt mondta, jobban szólva figyelmeztetett, hogy „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők… nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5). Valahogy mégis mindig elfelejtjük. Vagy egész egyszerűen azt gondoljuk, hogy a hűség a Bibliaóra, az erkölcsös élet a részünkről azt jelenti, hogy jó szőlővesszők vagyunk. Pedig nem. A szőlővessző elsődleges, sőt bizonyos értelemben egyetlen feladata, hogy a szőlőtőn maradjon.

Hogy meglássuk, milyen létfontosságú ez, nézzük meg, mit mond Jézus két fejezettel később, amikor imádkozik értünk:

„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek…” (János 17:20-23)

Ezt bibliarészt általában a keresztények közötti egység fontosságának a hangsúlyozására szokták használni. Azonban ez a rész NEM erről szól, hanem a Jézussal és az Atyával való egységről. Figyelj csak:

Jézus úgy imádkozott, „hogy mindnyájan egyek legyenek”, azonban levegővétel nélkül még ugyanebben a mondatban példával illusztrálja az egységet: „Úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned.” Jézus és az Atya nem olyan értelemben egyek, hogy gyülekezeti testvériségben osztoznak, vagy kijönnek egymással a különbözőségeik ellenére. Ők egyek a lényegüket illetően, ugyanaz az élet van bennük, teljes egységben össze vannak kapcsolódva. Pontosan EZ az az egység, amit Jézus velünk is szeretne: „Úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek.”

Jézus azt mondja, hogy Ő bennünk él, az Atya pedig Őbenne és mibennünk; és így valósul meg, hogy „egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.”

Pál a kereszténység legnagyobb kincsének tartotta azt, hogy „Krisztus bennetek lakozik”  (Kolossé 1:27, Egyszerű Fordítás). Barátaim, minden egyéb csak erőlködés. Minden más – beleértve az erőfeszítéseinket, hogy „jó életet éljünk” – csupán próbálkozás, hogy a krisztusihoz hasonló eredményeket érjünk el a saját erőnkből. Még ha szeretetből, odaadásból, istenfélelemből tesszük, akkor sem fog működni. Te nem a szőlőtő vagy, hanem a szőlővessző, aminek elengedhetetlen szüksége van a szőlőtőre.

Drágáim, nagyon nehéz időket élünk. Nagy szükségünk van Jézusra. Szükségünk van rá, hogy Ő élje az életét bennünk.

A Názáreti Jézus – a Jézus, akit csodálok és imádok – az a Jézus bennem él. Most is. Az Atya bennem van. Jézus, Aki bennem vagy, kérlek, segíts nekem. Isten bennem lévő életét választom, hogy szembenézzek a problémákkal.

Ámen