"Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin." 

Lukács evangéliuma 23. rész 34. vers

Nem mindig tudjuk, mit csinálunk. Tulajdonképpen elég gyakran nem tudjuk, általában a megszokás és a berögződések hajtanak bennünket.

Már több alkalommal jártam úgy, ahogyan ma reggel is. A városból hazafelé vezető úton eszembe jutott, hogy el kellene szaladnom az orvoshoz felíratni a kifogyóban lévő gyógyszereket, hiszen amúgy is, a nálunk fennálló rendszer szerint legkorábban csak pénteken kapom majd meg a recepteket. El is terveztem, hogy ez az öt perces kerülő még pont belefér, mielőtt hazajövök a szükséges csomagokért, és folytatom a körutamat.

A probléma csak akkor jelentkezett, amikor az utcánk kereszteződésébe értem. Mivel a falu elején lakunk, az orvosi rendelő pedig, — mint ahogy minden más is, a falu “központjában” — néhány kereszteződéssel arrébb található. Mikor azonban megláttam a saját utcánkat, gondolkodás nélkül indexeltem jobbra, majd körül-belül száz méterrel később beálltam az udvarunkra. Az pedig, hogy nem ezt akartam csinálni, csak akkor jutott eszembe, amikor már késő volt, hogy bárhova is elmenjek. A navigáció rutinból jött, és mivel elgondolkozva vezettem, nem foglalkoztam vele, hogy nem is ezt akartam csinálni.

Nem csak a közlekedéssel vagyunk így. Az életünk minden területén elmondható az, amit Jézus is mond a csőcselékkel kapcsolatban: nem tudjuk, mit cselekszünk. Hiszen nap mint nap követünk el olyan hibákat, melyeknek következményei sokkal messzebbre mennek, mint azt mi gondolnánk. Hány életbe rondítottunk már bele csupán egy szavunkkal, vagy került más ember bajba a mi pénzkezelésünk hatására? De ha tovább megyek, hány olyan bűnünk van, amelyek mindegyike egyenként hozzájárult Jézus Krisztus kereszthalálához? Ez utóbbira tudom a választ: rengeteg, sőt, naponta annyi.

Hányszor hallani a következő szavakat: “De én nem tudtam, hogy nem szabad.” “És ez hova van kiírva?” “Nem láttam a táblát.” Erre mondja azt a jog, hogy “a törvény nem tudása nem mentesít a felelősség alól." Attól, hogy valamiről nem tudom, hogy nem helyes, vagy már megszoktam, és bele se gondolok, hogy milyen következményekkel járhat, nem jelenti azt, hogy fel lennék mentve az alól, ami érte jár. Attól, hogy nem vagyok tisztában a következményekkel, még a bűnöm súlya terhel engem. Attól, hogy nem voltam ott a csőcselék között, amikor “Feszítsd meg!”-et kiáltottak Jézusra, a tetteim még hozzájárultak az ő szenvedéséhez… még akkor is, ha nem tudok róla.

Jézus viszont érted és értem imádkozott ott a kereszten az Atyához. Azt kéri Tőle, hogy az összes bűnnel együtt a mi tudatlanságunkat is nézze el Isten az ő áldozatának fényében. Ezeknek a tudatosságunkon kívül elkövetett bűneinknek a súlya többet nem kell nyomja a vállunkat, mert Jézus azokat is felvitte magával a keresztre. Hiszen olyan sokszor nem tudjuk, hogy mit cselekszünk. És gyakran a tét is sokkal nagyobb, mint a gyógyszerek receptjei.