Fiatal pár lép be a város legszebb játéküzletébe.A férj és a feleség
hosszasan nézegetik a szines játékokat.Némelyek fenn sorakoznak az
állványokon,mások a mennyezetről lógnak le,vagy a pultokon feküsznek
szivderitő tarkaságban.
Vannak itt siró és nevető babák,elektronikus játékok,kicsike konyhák,melyben lángost és süteményt
sütnek.
Nem tudják eldönteni melyiket vegyék
meg.
A csinos eladónő hozzájuk lép:
- Nézze - kezdi magyarázni a feleség-,
nekünk egy egészen kicsi leányunk van,
és mi sokat vagyunk távol hazulról.
Gyakran még este is...
- Olyan kisleány,aki keveset mosolyog -
folytatja a férj.
- Szeretnénk venni neki valamit,ami bol -doggá tenné - veszi át a szót újra az asszony - akkor is ha mi nem vagyunk
mellette...Valamit,aminek örülne ha
egyedül van.
- Nagyon sajnálom - szólalt meg udvariasan az eladónő,mi nem árulunk szülőket..
Dönteni arról,hogy gyermekünk legyen,olyan nagy dolog,mintha
szerződést kötnénk vele egy mérhetetlen feladatról,amelyet az emberi ész elképzelni is alig képes...
A kicsinyek mind olyan meghivóval érkeznek hozzánk ,amely az egész életre szól ,és ezt mondják:Hivtál .Itt vagyok. Mit adsz?
Itt kezdődik minden nevelési feladat...
Tejet akartam - és szörpöt kaptam.
Szülőket akartam -és játékot kaptam.
Beszélgetni akartam - és televiziót kaptam.
Tanulni akartam - és bizonyitványt kaptam.
Gondolkodni akartam - és eszméket kaptam.
Függetlenséget akartam - és fegyelmet kaptam.
Szeretetet akartam - és - erkölcsöt kaptam.
Szakmát akartam - és - állást kaptam.
Boldogságot akartam - és - pénzt kaptam.
Szabadságot akartam- és - autót kaptam.
Tehetséget akartam - és érvényesülést kaptam...
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK