„Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.”

Lukács szerinti evangélium 12. fejezet 27.verse

Amikor az ember egy kicsit feszültebb a kelleténél, akkor a légzése rendszertelenné válik, ki-be jár a levegő a tüdejéből, ezért a szív is többször fog dobbanni, tehát jobb, ha valami megnyugtató dologra gondolunk, vagy valamilyen nyugtató légzési gyakorlatot alkalmazunk.

Jó gyakorlat az is, ha az ember összekulcsolja a kezét és imádkozik, vagy felnyitja a Bibliát és olvas néhány verset, vagy zsoltárt. Mindenkinek kell legyen egy megoldása arra, ha feszült, hogy a feszültségét oldja.

Érdekes a dinamikája ennek a beszélgetésnek, aminek szereplői: Jézus, a tanítványok, és a tömeg. Amikor a tömeg ott tolong, hogy hallják Jézust, hogy lássák őt, először csak szúk körben mondja el a tanítványok számára fontos tanítását: „Óvakodjatok a képmutatástól...” Ezt csak azok hallhatják, akik közvetlen közel állnak Hozzá.

Később a tömegből egy vélhetően türelmetlenségből fakadó kérdés hangzott el, amiben Jézust, mint bírót szerette volna meghallgatni egy peres ügyben: „Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Nyilvánvaló, hogy számára Jézus szava olyan döntő erővel bírt, hogy kész lett volna megtenni, amit a Mester mond, de nem tette, mert az indíték, amivel a kérdés elhangzott csak az önigazolás motivációjával történt meg: (Mond meg neki, amit én akarok)

A tanítványok tanítása után a tömeghez szól, és ad súlyt a mondanivalójának, majd ismét kis körben terjeszti tanításait a tanítványok részére: „Ne aggodalmaskodjatok...”

25-32. versig: ...aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt?

Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!

Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.

Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”