„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne
ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8,32).

   Alakjában nem, de tartalmában ez is igéret. Sőt, több ígéret
ötvözete. Rubintok, smaragdok és gyémántok koszorúja arany foglalatban.
Olyan kérdés ez, amelyet sohasem lehet úgy megválaszolni, hogy az
nekünk bármilyen szívbéli aggodalmat okozzon. Mit tagadhatna meg tőlünk
Isten, miután már nekünk adta Jézus Krisztust? Amire csak a menny és a
föld között valóban szükségünk van, azt mind megadja nekünk. Hiszen ha
adakozó jóságának határa lenne, nem adta volna oda tulajdon Fiát értünk.
 

  Mire van szükségem a mai napon? Csak kérnem kell. Kérhetem komolyan,
de nem szabad erőszakoskodnom, és valamit kelletlen ajándékként
kicsikarnom az Úrtól, hiszen Ő önként szeretne megajándékozni, önként
adta Fiát is értünk. Nyilván senki sem mert volna ilyen nagy ajándékot
kérni tőle. Túlságosan vakmerő kívánság lett volna. Ő önként adta
Egyszülöttjét. Én lelkem, ezek után ne bíznál a mennyei Atyában, hogy Ő
„vele együtt mindent" neked ad? Ha erőszakoskodni kellene a 
Mindenhatóval, szegényes imádságod mit sem érne.

Szeretete azonban úgy buzog, mint valami ki nem apadó forrás. és bőségesen eláraszt mindazzal, amire valóban szükséged van.Ámen

NÉKI NÖVEKEDNIE KELL, NÉKEM PEDIG ALÁ KELL SZÁLLANOM

Ján 3,20

Neki… nekem. Ez a sorrend.
Ez az első lépés azoknál,
kiknek az Isten megmutatja
Szerelmes Fiát.
– Sorrend ez… és nem lemondás.
Csak a ténye annak,
hogy így közeleg az Isten országa.

„Nekem pedig alá kell szállanom.”
Ez az alászállás – az én problémám, az én harcom.
Nehezen értő, nagyratörő szívem
mindennapos harca… „az én harcom.”
– Nekem annyi gondot, bajt okoz – ez az én.
Az énnek: egy szalmaszálnak,
egy ingadozó nádnak, egy buboréknak,
egy őszi levélnek… az önző ágaskodása.
– De csak azért, mert nem értem meg
hogy amennyit az énből itt leadok,
annyit bírok az Isten országából.

„Nekem pedig alá kell szállanom.”
Ez a „nekem” az, amit sokszor nem akarok
amit nem értek meg.
Bár egyszerű, ha engedem Őt növekedni.
Nem másban: bennem…
Jánosi odaadással.

– Ezt a jánosi odaadást várja tőlem az Úr.
Ez nem lehet kevesebb, nem lehet több,
mint a Neki… a nekem vállalása,
a pusztajáró engedelmessége.
… …Én vállalom ezt.
„Nekem pedig alá kell szállanom.”
– Az én küldetésem ezzel végetért,
de neki még nagy útja van… Ez az Ő útja.

Ennek az útnak tövisét, fájdalmát,
szenvedését, keresztjét…
Neki kell viselni.
Ennek az útnak vándorait,
botladozóit, gyáváit, csüggetegeit,
elesettjeit… kiket az Atya neki adott,
Neki kell felemelni.
… …Ő vállalta ezt.

És, mi vagyunk azok, akikért vállalta
a Gecsemánét, a gyötrelmek éjszakáját,
a Golgotát.

– Amikor ott látom Őt… megértem,
hogy Neki növekednie kell…
nekem pedig alá kell szállanom,
mert ezen a lépcsőn jutok hozzá fel.

Tamáska Gyula