„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok" (Jn 14,18).
Itt hagyott minket, mégsem maradtunk árván. Vigasztalónk elment,
mégsem vagyunk vigasztalanok. Az a vigaszunk, hogy Ő visszajön, és ez
a vigasz elegendő ahhoz, hogy megerősítsen bennünket hosszúnak tűnő
távolléte alatt. Krisztus már úton van hozzánk; azt mondta: „Bizony,
hamar eljövök" (Jel 22,20); (sietve) már közeledik felénk.
Azt mondja: „Eljövök"' - és jövetelét semmi nem akadályozhatja meg,
semmi nem késleltetheti még egy negyed órával sem. Külön hangsúlyozza:
„Eljövök hozzátok", és ez így is lesz. Ő közvetlenül népéhez és népéért
fog eljönni. Ez adjon vigasztalást, amíg szenvedünk, mert még nem jött
el a várva várt Vőlegény.
Mikor nem érezzük jelenlétének vidámító erejét, bánkódunk ugyan, de
nem eshetünk úgy kétségbe, mintha nem lenne reménységünk. Urunk
szempillantásnyi búsulásában, rövid időre elrejtőzött előlünk, de majd
visszatér szeretete teljességével. Bizonyos értelemben elhagyott
bennünket, de csak látszólag. Amikor elment, zálogot hagyott hátra,
hogy vissza fog térni.
Ó, Uram, jöjj hamar! Nincs értelme és tartalma földi életünknek, ha
te nem vagy itt. Vágyakozunk fényes orcád után. Mikor jössz el újra?
Bizonyosak vagyunk abban, hogy egyszer csak visszatérsz. Siess hozzánk
sasszárnyakon!
Ó Urunk, Istenünk! Ámen.
. 
Kapcsolódó hírek:
SZÜNTELEN BIZONYSÁGTÉTEL
C.H.SPURGEON: Szántó János beszédei - a pénzköltés művészete
ISTEN IGÉRETEINEK TÁRHÁZA
EZUTÁN JOBB LESZ