Az ezüstműves

A mester a tűz előtt ült, kezében tartotta a fogóvasat, melynek végén izzott a fém. Az inas kérdezgette őt:

- Miért tartod az ezüstöt a tűzben?

- Azért, hogy minden szennyeződés kiégjen belőle, és nagyon tiszta és nagyon értékes legyen.

- De miért nézed folyamatosan?

- Azért, hogy a kellő pillanatban tudjam kivenni, akkor, amikor már nincsen benne semmi szenny, de még nem égett meg a tiszta fém a tűzben.

- És mikor van ez a megfelelő pillanat?

- Amikor meglátom benne a saját arcvonásomat.

A mester egy kicsit elhallgatott, aztán csendesen hozzáfűzte:

- Tudod, ugyanígy van velünk a jó Isten is. Csak addig hagy bennünket a földi élet tisztító tüzében, amíg meg nem látja bennünk saját arcvonásait. Egy pillanattal sem tovább.

............................

Görög mese a barátságról

Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása

miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:

-Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?

-Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész.

- Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre.

Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?

-Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és ...

-Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem.

Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?

-Nem, épp ellenkezőleg...

-Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz.

- Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság.

Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?

-Nem igazán.

-Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

Ezért volt Szókratész egy nagyszerű filozófus és ezért tartották igen nagy becsben.

.............................

Az öreg és a tündér...

Egyszer, egy öregember sétált az erdőben.

Ráköszön egy alakra, az visszaköszön, és bemutatkozik: Szia, Én vagyok a jó tündér.

Mivel rám találtál kívánhatsz tőlem hármat!

De jól fontold meg, mert egyiket sem lehet visszavonni és havonta csak egyet kívánhatsz. Az öregember szinte gondolkodás nélkül rávágja: az első legyen az, hogy szép fiatal legyek. Az öregember hazamegy, immáron fiatalon.

Elmegy egy hónap múlva a jó tündérhez, mire ő kérdezi: nos, hogy telt el ez a hónap? Emberünk meséli, ... az elején nagyon jó volt, aztán jöttek a gondok. Vissza kellett mennem dolgozni, mert így már nem jár a nyugdíj. De sajnos nem keresek sokat, mert már elfelejtettem mindent, ami a szakmámhoz tartozott...

A jó tündér kérdi: Mi legyen a második kívánságod?

Erre az öregember: Azt akarom, hogy gazdag legyek. Ne kelljen dolgoznom.

Hazamegy... jön egy hónap múlva.

Meséli a jó tündérnek: óh, olyan jó volt, mindent megvettem, ami megtetszett. Új házat, kocsit, plazmatévét.

Aztán jöttek a régi barátok kunyerálni, meg egyre több ismeretlen ember kezdett nekem kedveskedni.

Persze mindig kiderült, hogy csak pénzt akarnak kicsikarni belőlem.

Még a nők is csak azért voltak velem, mert tudták, hogy gazdag vagyok. Közben meg senki sem kedvelt igazán, mert mogorva vagyok, régimódi és szinte teljesen elidegenedtem az emberektől öreg koromra...

Értem, feleli a jó tündér... és mi legyen a harmadik kívánságod?

Az öregember nem válaszol... csak néz... aztán kinyögi: az a baj, hogy bármit kívánok végül csak szenvedéssel jár... tanácstalan vagyok.

Te mit javasolsz?

Mire a jó tündér: Óh, kis butus öregúr... hát kívánd azt, hogy mindig minden helyzetben legyél elégedett...