Valaki Más

Fájó szívvel tudatjuk, hogy Valaki Más testvérünk meghalt. Hirtelen távozása mindnyájunkat mélyen megrendített.

Gyülekezetünk legmegbecsültebb tagjai közé tartozott.

Valaki Más testvér nagy űrt hagyott maga után, amit aligha tud majd más betölteni.

Évek óta hűséges tagja volt gyülekezetünknek, és többet tett, mint amennyit egy embertől elvárhatunk.

Ha valamit el kellett intézni, ha valahol segítségre volt szükség, ha valaki panaszai meghallgatására várt, akkor rendszerint s egyhangúlag ez volt a válasz: "Majd Valaki Más megteszi!"

Amikor önkéntes segítőket kerestek, akkor ő készséggel jelentkezett, Valaki Más csodálatra méltó ember volt, néha több mint ember.

Mégis, egy Valaki nem tehet meg mindent. Az igazat megvallva túl sokat vártunk el Valaki Mástól.

A kis Nelli mankói

Egy amerikai lelkész a misszió érdekében prédikált, de úgy látszott, nem tudta hallgatóit lángra gyújtani Isten országának eme munkája iránt. A gazdag bankár már kétszer pillantott lopva az órájára, a nagykereskedő meg - az egyház legjobb adakozója - zsebkendőjébe rejtette ásítását. Lehangolva fejezte be a lelkész prédikációját, s a templomszolga elindult a tálcával, hogy az adományokat összeszedje.

Mindenki tett valamit a tálcára valamit, már amint az illik. A hátsó padok egyikében ült egy kis nyomorék gyermek.

Szívében tüzet fogott a prédikátor beszéde, és szeretett volna adni a misszióra, de semmije sem volt, csak a mankói, amelyeket a legjobban szeretett a földön, mert azok segítségével tudott a templomba menni. A gyülekezet tagjai vették neki ajándékba. Hangot vélt hallani, mely azt mondta: 

- Add ide mankóidat.

- De Uram - gondolta ő -, ezek nélkül én nem tudok járni. 

- Jobban szereted a mankóidat, mint engem - hallotta ismét a hangot. Eközben a templomszolga odaért a tálcával, és Nelli egy hirtelen mozdulattal s ragyogó arccal rátette mankóit a tálcára. Előbb mindenki megdöbbent a templomban. A lelkész szemeit törölgette. A nagykereskedő odament a lelkészhez, és ezer dollárt ajánlott a mankókért, és Nellinek azonnal visszaadta. A bankár második gyűjtést indítványozott. Mindenki elővette pénztárcáját, és adtak örömmel és jókedvvel.

Becsületesség

Egy építész hosszú éveken át hűségesen dolgozott egy vállalkozónál. Egy újabb megbízatást kapott: új villát kellett építenie a város legelőkelőbb negyedében.

- Az ár nem számít, használja a legjobb anyagot - mondta neki.

A munka szépen haladt előre. Az építész azonban így gondolkodott magában: "ha a belső munkához gyengébb anyagot használok, valamit nyerhetek én is a munkán".

Amikor a ház elkészült, a tulajdonos fogadást adott az esemény alkalmából. Hosszú és elismerő beszédben méltatta az építész kitartó munkáját. A végén átadta neki a kulcsot:

A ház az Öné, elismerésül a sok éves, hűséges munkáért.