Napoztatom a lelkemet...

A misszionáriusnak Új-Guineában feltűnt, hogy istentisztelet után egyik pápua híve nem hagyja el a kápolnát. Néha órákig is a padjában, szinte mozdulatlanul ül.

Egy idő után, félve, hogy talán megsérti, megkérdezte a misszionárius, hogy miért szokott ilyen sokáig elüldögélni a kápolnában.

- Ilyenkor, hát ilyenkor napoztatom a lelkemet...

Az ölében ülni...

A technika nyújtotta lehetőségek kétségtelenül kényelmesebbé teszik mindennapjainkat. Ez igaz. De nem biztos, hogy így élvezetesebbé is válik életünk. Ezt példázza a következő történet:

Kislánya kivétel nélkül minden este megkövetelte, hogy lefekvés előtt olvasson neki egy mesét. Idővel terhesnek érezte ezt az apai kötelezettséget. Így született meg benne egy napon az ötlet: vesz a lányának egy magnetofont és sok szép mesekazettát hozzá.

A gyerek el volt ragadtatva, hamar megtanulta, hogy melyik gombot kell megnyomni. A kislány hallgatta a magnetofont, apa végre nyugodtan olvashatta az újságát. Mindketten elégedettek voltak.

Két hét telt el így, vagy három? - nem is tudta már pontosan. Aztán egyik este újra ott állt előtte a lánya. Kezében a nagy mesekönyv. Apja térdére tette a nehéz könyvet.

- Mi történt, Kincsecském? - kérdezte aggodalmas hangon -, csak nem romlott el a magnód?

- Áh, nem... - és mintha kicsit lesütötte volna szemét a lánya.

- Biztos elfogytak a kazettáid, holnap veszek újakat...

- Nem, papa, nem akarok magnóról mesét hallgatni... Olvass megint Te nekem!

- De hát miért nem szereted a meséket magnóról hallgatni?

- Mert - és szorosan odabújt apja térdéhez - annak nem lehet az ölébe ülni...

Élet-kérdés

Mert már öregek voltak, séta közben gyakran megpróbálták elképzelni, milyen is lesz majd, ha Istennél lesznek.

Egyre részletesebben festették le maguknak az eget. Aztán megint kétségek gyötörték őket.

Végül a következő egyezséget kötötték: amelyikük előbb meghal, annak kötelessége még aznap éjszakáján felkeresnie a másikat. Csak egyetlen szót kell hogy mondjon: "Taliter" - ami annyit jelent - így van, vagy "aliter" - azaz: másként van.

Egyikük hamarosan meg is halt. Éjjel, megegyezés szerint megjelent öreg barátjánál.

- Taliter? - kérdezte.

Az elhunyt fejét rázta.

- Aliter? - kérdezte félénken a barát.

Az elhunyt ismét csak a fejét rázta, majd sokatmondóan mosolyogva csak ennyit mondott:

- Totaliter aliter: teljesen másként van.