Az ismert evangélista, Samuel Keller (1856 - 1924) evangélikus lelkészként munkálkodott a Dél-Oroszországban és a Krím-félszigeten élő német telepesek között, és nagy ébredéseket élt át ott.

Mivel az orosz cárok uralma alatt üldözték, 1890-ben Németországba kellett menekülnie, és itt folytatta tovább áldott szolgálatát. Haláláig munkálkodott Németország határain túl is, és sok embert vezetett Jézus Krisztushoz. Az oroszországi ébredés e kegyelmi időszakából számolt be valaki a következő történetről:

,,A dél-orosz sztyeppék egyik német falujában élt egy asszony, aki gonosz pletykákkal és rágalmakkal sok békétlenséget és széthúzást okozott embertársai körében. Semmilyen szép szó és intelem nem használt neki.

Ekkor Keller lelkész nem tudott mást tenni, és alapos lelki kúrának vetette alá az asszonyt. Megkérte, hogy hozzon egy frissen vágott tyúkot a lelkészlakba, és meghagyta neki, hogy az feltétlenül egy fekete tollú tyúk legyen. Azután azt a feladatot adta neki, hogy húzza ki a tyúk összes fekete tollát.

Végül felküldte a falu templomának tornyára, és felszólította, hogy a templomtoronyból szórja szét az összes fekete tollat a környékre.

Mivel ő akkor, mint a falu lelkésze köztiszteletben álló személy volt, az asszony engedelmeskedett neki.

Amikor azonban az összes tollat szétszórta, és lejött a toronyból, a lelkész felszólította, hogy újra szedje össze a tollakat. Akkor az asszony rettenetesen megrémült, és ezt mondta: 'Lelkész úr, ez lehetetlen! Hiszen a tollakat szétszórtam a szélrózsa minden irányába. Nem tudom azokat újra összeszedni.'

Ekkor a lelkigondozó elmondhatta neki, hogy fekete, rágalmazó szavai ugyanígy viselkednek: Valótlan, hazug és rágalmazó szavai szétszóródtak az egész világon, és ugyanilyen kevéssé lehet őket visszahozni és összegyűjteni, mint a fekete tollakat.

Olyanok, mint a rossz vetés azoknak az embereknek a szívében, akik nem ismerik az igazságot, és ezért el kellett hinniük a hazugságot, a torzításokat és a rágalmazást. Akkor az asszony még jobban megijedt, és elkezdett sírni. Ettől a pillanattól kezdve azonban zabolátlan nyelve meggyógyult, és új életet kezdett."

Erre az alapos kúrára ma is sok embernek szüksége lenne. Mind a hitetleneknek, mind a hívőknek.

Ahelyett, hogy az elveszetteknek hirdetnék nyelvükkel az evangéliumot, a bűnösöket az Üdvözítőhöz hívogatnák és a megszomorítottakat vigasztalnák, körbejárják a házakat, vagy felveszik a telefonkagylót, sugdolóznak másokkal, és mérget és rágalmakat szórnak felebarátaikra.

Akik hallják, azok nem járnak utána, hogy mi az igazság, hanem tovább terjesztik a féligazságokat, és ezzel rossz hírbe keverik felebarátjaikat, és bemocskolják a jó hírüket. Ez becsületelrontás!

A nyelv bűneiről minden nép tud, és meg is van a maga bölcsessége erről:

Görögország:

A görög ezt mondja:

Bár a nyelv kicsi és gyenge,

mérge olyan lehet, mint a gyilkos acélpenge.

Törökország:

A sima nyelv sokkal több pusztulást okozott

mondja a török -, mint a kegyetlen kardok.

Perzsia:

Óva int egy perzsa közmondás:

A túl gyors nyelv korai halált hoz rád.

Kína:

Kínában ezt mondják: A szónak gyors a lába,

Egyetlen sebes lópata sem ér a nyomába.

Arábia:

Arábia bölcsei szellemesen mondják ki:

A nyelv tárháza a szív.

Németország:

Mielőtt a cipőjét felhúzná az igazság,

A hazugság már ott siet árkon-bokron át.

Izráel:

Salamon bölcs mondásai a tudtunkra adják:

Bűn nélkül nem lehet az a hely, hol a szót szaporítják.

De okos az, ki ajkát csukva tartja,

Ezt az ember bizony egy életen át tanulja.

A Biblia ezt mondja:

,,A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek:

aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes" (Péld 10,19).

Hallgassunk a Róma 12,1-2-re. Ha naponta odaszánjuk testünket áldozatul az Úrnak, akkor különösen is szenteljük neki a nyelvünket, és csak Isten dicsőségére akarjunk szólni, és azt mondani, ami embertársaink javát szolgálja!

VAJON MINDENT JÓVÁTEHETSZ?

Mit embertársad ellen vétkezel te

azt vele tán mind jóváteheted;

de van, mi sokszor semmiségnek látszik,

és jóvátenni többé nem lehet!

Bűnét megbánva, egyszer felkeresi

egy pletykás asszony lelkipásztorát,

tanácsot kérni: hogy tehetné jóvá

a sok hamis hír végtelen sorát!

„Vegyen magához, kedvesen, egy párnát,

s a megbántottak küszöbére mind

tegyen belőle egy-egy tollat, aztán

nagyon kérem, hogy jöjjön el megint!”

…Furcsa tanács… De nénink megfogadja,

s úgy jár, ahogy közülünk járna sok,

ha osztaná a tollat házról házra,

hogy kiürül a degesz párnatok.

„Megtettem – szól a papnak –, rendben van hát?”

S dicséretet remélve rátekint…

„Sajnos még nincs… Ez volt a könnyebb része.

Most menjen el, és szedje össze mind!”

Nagy-nagy sokára visszatér az asszony,

s kezében az üres ciha beszél.:

„Kerestem, testvér, óh, de mindhiába,

a tollakat elfújta már a szél…”

Mit embertársad ellen vétkezel te,

Azt véle tán mind jóváteheted,

De van, mi sokszor semmiségnek látszó,

És jóvátenni többé nem lehet…!

Balog Miklós