Ráchel, a bethlehemi Simon fazekas fiatal felesége, ott ült a kis ház lapos tetején, a szövőszék előtt és csendesen dolgozott. Alkonyodott. A háztetőn kellemes szellő fújdogált. A fazekas egy csomó edényt szállított el a megrendelőnek és még nem érkezett haza.

Ráchel szorgalmasan dolgozott. Néha egy-egy percre ölbe eresztette a kezét és a lábainál játszogató két kisfiára nézett. A szeme ragyogott és fölvillant benne az anyai büszkeség. A két kicsi - az egyik egyéves lehetett, a másik kettő - valóban méltó is volt a büszkeségre. Gyönyörű gyermekek voltak; mindenki rajtuk felejtette a szemét, aki elment a ház előtt. Ráchel mosolygott ilyenkor és látszott rajta, hogy természetesnek találja az emberek bámulatát.

- Mariamne, a Heródes felesége is büszke lehetne, ha ilyen két szép gyermeke volna! - gondolta és újra a munkájához fogott.

- Jó estét, Ráchel! - szólította meg a szomszéd ház tetejéről Szalóme, a szomszéd takács felesége. - Kedves hírt hozok, örülni fogsz, ha elmondom.

Ráchel csak úgy félvállról viszonozta a köszöntést. Lenézte a szomszédasszonyt, nemcsak azért, mert az ura a megvetett takács mesterséget folytatta, hanem főleg azért, mert nem volt gyermeke. De Szalóme vagy nem vette észre a lenézést, vagy nagyon hozzá lehetett már szokva. Fürgén átlépett a két teraszt elválasztó alacsony korláton és odaült Ráchel mellé. Egy pillantást vetett a kicsinyekre és ebből a pillantásból leplezetlen irígység csapott ki, azután az asszonyhoz fordult.

- Tudod-e, mi újság? A galileai asszony elmegy a városból.

Ráchel szeme fölcsillant.

- Az ács felesége? - kérdezte.

- Az. Most beszéltem velük, hogy vízért voltam. Készülődnek. Az ács megvette az öreg Áron szamarát.

- Hová mennek? Végképpen elhagyják Bethlehemet? - kérdezte a fazekas felesége.

- Kérdeztem, hogy hova mennek, de az ács csak annyit mondott, hogy nagyon messzire mennek. El kell menniök, azt mondja. Nem tudja, visszajönnek-e valaha.

Ráchel elgondolkozott.

- Talán visszamennek Galileába. Názáretbe valók, vagy hova - mondta.

- Hát most már megszabadulsz attól az asszonytól - tette hozzá a takácsné.