Dan Crawford mondta el “Visszaemlékezései”-ben, hogy Közép-Afrikában nagyon nehéz volt az utazás, mert az ösvényt benőtte a sűrű, magas fű, és a harmat is teljesen vizessé tette. A négerek szokása az volt, hogy gyermekeket küldték előre. Ők voltak az “emberi seprűk,” ahogy nevezték őket. Ők kockáztatták először az életüket, hogy éhes hiénák vagy leselkedő leopárdok felfalják őket, és didergő testükkel nekik kellett a hideg harmatot lerázniuk a magas fűről. A bennszülöttek előtt a fölfedező Livingstone “harmatszárító” volt, és nem olyan ember, akit szolgálni kellett, hanem ő szolgálta az utána haladókat. Róla írták ezt a néger éneket: “Mutasd az utat a nedves fűben, És csak akkor vagy igazi útkészítő. Mert Mr.Elsőnek kell vállalnia minden jajt, és Mr.Második majd nyugalmat talál.”

...............

Egy férfi kiment az állomásra, hogy találkozzék egy misszionáriussal: “Remélem, meg fogom ismerni” – mondta. Barátja ezt válaszolta: “Ó, igen. Valakit majd segít leszállni a vonatról.”

.................

Egy kis hegyi faluban súlyosan megbetegedett egy férfi, és azonnal kórházba kellett szállítani. Sem autóban, sem lovas kocsin nem bírta volna elviselni a szállítást, de ott voltak a barátai, akik négy, négyes csoportot alkotva elvitték a tizenöt kilométernyi távolságban levő kórházba. Amikor odaérkeztek, az ügyeletes orvosok ezt mondták nekik: “Éppen időben jöttek.” A betegszállítók egyike így válaszolt: “Ez a fizetség nekünk teljesen elegendő.”

.................

Egy lelkipásztor beszélt egyszer egy kisleányról, aki nyolc éves volt, amikor meghalt az édesanyja. Édesapja nagyon szegényen élt, és a kisleányon kívül még négy fiatalabb gyermek volt a házban. A kisleány hősként próbált gondoskodni mindegyikről és az otthonról is. Nagyon korán fölkelt, és késő estig dolgozott. Nem csoda, hogy tizenhárom éves korára teljesen kimerült. Amint haldoklott, egyik szomszédja átment hozzá. A kislány arca zavart árult el: “Ugye úgy látszik, hogy félek meghalni? Pedig nem félek, csak nagyon szégyellem magam.” A szomszéd meglepetéssel kérdezte: “Mit szégyellsz?” A beteg leányka ezt felelte: “Tetszik tudni, hogy mi történt mama halála óta. Annyira le voltam foglalva, hogy soha nem tudtam tenni semmit Jézusért, és amikor mennybe jutok és találkozom vele, szégyellnem kell magamat.” A szomszéd nehezen tudta visszafojtani könnyeit. A kisleány kérges és eltorzult kezét kezébe véve ezt mondta: “Drágám, én semmit nem mondanék Jézusnak. Csak megmutatnám neki a kezeimet.”

..................

Egyszer egy pesszimista és egy optimista beszélgetett a világ állapotáról. A pesszimista ezzel a lesújtó következtetéssel zárta a beszélgetést: “Azt hiszem, én sokkal jobb világot tudtam volna teremteni a jelenleginél.” Az optimista így válaszolt: “Igazad van, éppen ezért vagyunk itt. Most menjünk és csináljuk meg, hiszen ezért vagyunk itt.”

...............

Frederick Bohn Fisher püspök felesége ölébe vett egy kis indián gyermeket, és nem tudta, hogy a gyermek égő testtét tífusz gyötri. Azután három nap múlva meghalt az asszony. Összetört szívű férje ezt íratta a sírkövére: “Szolgálat közben halt meg.”

...................

Három kőfaragó dolgozott egy kövön. Egy idegen megkérdezte az elsőtől, hogy mit csinál: “Naponta 10 dollárért dolgozom.” Aztán megkérdezte a második munkást is: “Faragom ezt a követ” – válaszolta az idegennek. Végül a vándor megkérdezte a harmadik kőfaragót, hogy mit csinál, és ezt a választ kapta: “Katedrálist építek.” Minek tekinted szolgálatodat?

...................

Mindig légy nyitott a kis feladatokra, mert a kis feladat fontos Jézus Krisztusnak. Isten országának jövője nem egyik vagy másik hatalmas személy lelkesedésétől függ. Azok a nagyok is szükségesek, de ugyanígy szükség van számtalan kis emberre, akik kicsiny feladatokat végeznek el Krisztus szolgálatában. A nagy folyók csak egy kis hányada van az összes víznek, ami szükséges a föld táplálására és fenntartására. A nagy folyamokon kívül vannak vizek a földben – a földalatti vizek – és vannak kis patakok, amelyek állandóan táplálják a nagy folyókat. Ezek nélkül a titkos földalatti vizek és bukdácsoló patakok nélkül a nagy folyók elapadnának. Ilyenek azok a kis feladatok, amelyeket mindnyájunknak el kell végeznünk.

..................

Valakit előadásra hívtak egy kis összejövetelre ezekkel a szavakkal: “Szeretném, ha eljönne összejövetelünkre és beszélne nekünk. Ez csak néhány személyes összejövetel lesz, és önnek semmi erőfeszítésébe nem kerül az előadás.” A meghívásra ez a válasz érkezett: “Nem mehetek, mert úgysem lenne semmi haszna, ha odamennék. Ha az előadás nekem semmibe nem kerülne, akkor abból senki nem nyerhetne semmit.” A szolgálat áldozatba kerül, és az olcsó vallást nem érdemes prédikálni.