Higgy Istenben és...

Hatalmas tömeg gyűlt össze a sivatag szélén, a prófétát hallgatták.

Átszellemült arccal figyelte a nagy mester szavait, önkéntelenül is minden mondat után bólintott egyet-kettőt. Csodálatos nap volt, nem tudott eléggé hálát adni az égnek, hogy eljött.

Amikor estefelé oszlani kezdett a sokaság, dühtől tüzelő arccal rohant vissza a prófétához.

- Mester, idejöttem, hogy hallhassam az igaz élet tanítását. Hogy erősödjön a hitem. Hogy másokat is majd hitre juttassak!... és tessék, most, amikor haza akarnék menni - hát nincs meg a tevém! A fa, amely alatt hagytam, ott van, a teve nincs. Hát kérdezem én, ez az isteni igazságosság?! Most mond, mit tegyek?

A próféta mosolyogva hallgatta a kitörést, és így felelt:

- Higgy Istenben, és máskor kösd meg a tevédet!

N. Peseschkian nyomán  

 .......................

Utolsó ítélet

Már nem is emlékezett rá, mikor vesztette el a munkáját. Már nem is tudta, mikor kezdett el inni elkeseredésében. Már nem is tudta, mikor aludt utoljára ágyban és mikor látott fürdőszobát. Úgy hívták csak, hogy az a lezüllött csavargó... Ha észrevette, hogy rosszallóan bámulják, amint a kemény padon fekszik, néha beszédet intézett a nézelődőkhöz. Kevesen ismerték fel, hogy Dosztojevszkijt idézte:

- Hát azt hiszitek, örömömben iszom? Hogy felderülök a pálinkától? Legfeljebb csak felmelegít egy kicsit. De eljön majd az a nap, az az utolsó. És törvénykezés lesz mindenki felett, kivétel nélkül. Ott állnak majd a rendes emberek, a sikeres emberek, az alázatos és a kegyes emberek, az okos és az intelligens emberek. És ha ők már mindnyájan előléptek, akkor azt mondja majd a mennyei bíró:

- Most ti gyertek! Ide, hozzám, ti nyomorultak! Képemre és hasonlatosságomra teremtettelek titeket is, és most úgy néztek ki, mint az állatok!

És akkor felmorajlanak majd a rendes emberek:

- Csak nem akarod ezeket is befogadni?!

És Ő azt fogja mondani:

- Befogadom őket, valamennyit. Befogadom őket, mert ti, akiket képemre és hasonlatosságomra teremtettem, közületek senki sem fogadott be egyet sem közülük!

És akkor felénk nyújtja majd kezét... és mi térdre esünk. Tócsákban áll majd a könny körülöttünk... és akkor majd megértünk mindent... és akkor majd megértetek ti is minket...

F. M. Dosztojevszkij nyomán

.................

A jobb samaritánus

Amikor másodszor is Jerikó felé ment, megint talált egy sebesültet a samaritánus. Harmadik, negyedik, ötödik útján újabb és újabb áldozatok feküdtek az országúton. Százszor tette meg az utat és száz szerencsétlen feküdt ott, majd ezerre és ezerre bukkant. Mindig ugyanazon a helyen.

Ez foglalkoztatta, amikor 2333-madszor ment Jeruzsálemből Jerikóba. Szinte belebotlott az újabb sebesültbe, annyira gondolataiba merült. Sóhajtva szedte elő a kötszert a nyeregtarisznyából, rutinosan látta el a 2333. sebesültet. Gyakorlott mozdulattal emelte a szamárra a vérborította testet, és lám, az állat magától indult el a fogadó felé a jól ismert úton. A szamár és a sebesült szerencsésen meg is érkeztek.

A samaritánus ugyanis a sivatag felé tartott, hogy megkeresse a rablótanyát. Mert amikor a 2333. áldozatba botlott, hirtelen rádöbbent, hogy sokkal jobb samaritánus lehetne, ha végre a tettesekkel is törődne s nem csak ragtapaszokat osztogatna... Elhatározta, hogy a rablókon fog segíteni.

Később zavartalanul utazhatott Jeruzsálemből Jerikóba. Sok időt takarított így meg...

E. Schnydrig nyomán  

.........................

A boldog ember

A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.

- Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen - közölte a királlyal a legöregebb bölcs. - Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál...

A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé.

Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák között pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.

- Nem gyönyörű ez az este?! - mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. - Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte...

A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.

- Szívesen megtenném - mondta a boldog ember -, de ingem nekem még sohasem volt...

Görög mese nyomán