Szolgálat

Három koldus elhatározza, hogy koldusegyletet hoz létre, ami abból áll, hogy mindent, amit koldulásból szereznek együtt élvezik majd. Első nap kimennek és a napi eredmény a következő: – Az első egy burgonyát kap, a második egy kis rizst, a harmadik pedig néhány csontot. Az est leszálltával elhatározzák, hogy csontos rizset főznek burgonyával korábbi megállapodásuk alapján. Fölteszik a fazekat a vízzel forrni és mindenki készen áll a hozzájáruláshoz. Egy kissé távolabb esik a tűzhely attól a helytől, ahol ők állnak, ezért mindenkinek oda kell cvinnie a szerzeményét és a fazékba kell helyeznie.

Elindul az első koldus és amíg a tűzhelyig ballag ezt okoskodja: – “Hát én úgy fogok tenni, hogy beleteszem a burgonyámat a vízbe, de igazából meg akarom tartani magamnak későbbre, úgyis lesz ott finom rizs és jó csontleves, mire kell az én elfőtt burgonyám oda!”

Mikor a fazékhoz érkezik olyan mozdulatot színlel, mintha beledobná a burgonyát és sietve odébáll. A következő koldus is hasonlóképpen gondolkodik: “Úgyis ott lesz a finom burgonyás csontleves, mire oda az én kis apró elfőtt rizsem, észre sem veszi senki, hogy nincs benne a levesbe, miután a krumpli megfő és porladni kezd!” Olyan mozdulatot színlel, mintha beledobná a rizst a fazékba és odébb áll ő is.

Majd a harmadik koldus indul el a fazék felé és így okoskodik: “Már úgyos benne van a burgonya és talán már el is van főve, no meg a rizs is, hát aztán az én csontjaimnak nincs ott semmi helye, abba a zavaros lébe senkinek sem jut eszébe, hogy a csontokat keresse!” Olyan mozdulatot színlel, mintha ő is bedobná a csontokat a fazékba, és sietve hátrább áll. Elérkezik a vacsora ideje, mindenki éhesen várja a finom ételt, és talán mondani sem kell, hogy azon az estén mind a három koldus azt evett, amit főzött.

Ez így van napjainkban is, ha a szolgálatra gondolunk, mindenki a másik szolgálatát szeretné élvezni és várja, hogy mindig a másik járuljon hozzá a lelki eledel elkészítéséhez, míg ő “elássa” a rá bízott tálentumokat!

Tévtanítás 

A juhok nagy bajba kerülnek, amikor a pásztor kedves szavakkal kezd beszélni a farkasról!

Azt mondják, hogy valaki nem akart fizetni az abrakért, ezért elhatározta, hogy öszvéreit fokozatosan rászoktatja a fűrészporra. Minden jól ment egy darabig, de mielőtt az öszvérek hozzászoktak volna a fűrészporhoz, mind elpusztultak. Ugyanez a helyzet lelki értelemben is. Az igazságról a tévedésre való átváltás lassú folyamat, és az emberek nem mindig veszik észre a különbséget. Mire észrevennék, már lelki halottak.

Néha a hamisítvány halálos lehet, jóllehet az a tárgy, amit utánoz, veszélytelen, sőt egyenesen áldásos. Az egyik központi kórházban néhány évtizeddel ezelőtt sok újszülött ismeretlen ok miatt hirtelen meghalt. Később rájöttek, hogy az egyik vegyületben sóval helyettesítették a cukrot. A keverék ugyan hasonlónak látszott, mégis számos újszülött halálát okozta. Az evangéliumot is hamisítják korunkban, akárcsak Pál idejében tették. Jóllehet hasonlít hozzá a tévtanítás, mégis hamisítvány, mert nincs életadó ereje, éppen ezért halálosan veszélyes.

Szentháromság 

Augustinus töprengett a Szentháromság tanának kérdései felett, miközben egy napon a tengerparton sétált és megfigyelt egy kisfiút, aki vödrével rohant a vízhez meg vissza egy kis lyukhoz. Augustinus megkérdezte tőle: „Mit csinálsz?” A fiú ezt felelte: „Az óceánt bele akarom önteni ebbe a lyukba.” Augustinus rájött, hogy ugyanígy próbálta a végtelen Istent fölfogni véges elméjével.