Nemcsak szemet adott az Isten

Az öreg professzort csodálva tisztelték hallgatói. Feltétlen morális tekintélynek tartották.

Egyik társuk egy kísérlet során súlyos, valamennyiüket veszélyeztető hibát követett el.

Érthető, hogy kíváncsian várták a többiek, hogyan reagál majd nagy tanítójuk egy ilyen esetben. Hogyan szab majd ki olyan büntetést, amelyből a kétségbeesett "tettes" életre szóló tanulságot vonhat majd le...

Hiába vártak, mesterük még említést sem tett az esetről. A tanítványok vártak, egy hetet, kettőt.

Aztán már nem bírták tovább, és - nem minden szemrehányás nélkül - kérdőre vonták professzorukat:

- Mindnyájan láttuk, mi történt! Azért adott Isten az embernek szemet, hogy használja!...

- Igaz - mondta az öreg bölcs -, igaz. De Isten szemhéjat is adott nekünk az Ő végtelen bölcsességében, hogy eldönthessük, mikor jobb szemet hunyni a dolgok felett...

Praktikus imádság

Moody evangélista Angliából Amerikába kelt át. A hajón tűz ütött ki. Felszólították az utasokat, hogy láncot alkotva továbbítsák egymásnak az oltóvízzel teli vödröket.

Valaki, aki Moodyt felismerte, a következő ötlettel fordult hozzá: "Moody úr, mi ketten menjünk a hajó végébe, hogy ott zavartalanul imádkozhassunk." - "Az nem lesz jó - volt a válasz -, hanem álljon csak be a sorba és fogja a vödröket. A munka mellett is tudunk mi imádkozni!"

Az imádság

Feljegyezték, hogy Müller György, a bristoli árvaházak alapítója, a hit és imádság embere, amikor öregedni kezdett azért imádkozott, hogy öregségében nehogy szégyent hozzon Istenre, nehogy "gonosz öreg ember" legyen, hanem elvégezhesse futását örömmel.

Az imádság 2.

Két kiváló evangélista Afganisztánból, Khandaharból Teheránba szeretett volna eljutni. Repülőjegyet váltottak, de nem tudtak útnak indulni. Mindig, amikor ki volt tűzve az indulás, történt valami. A gép nem volt rendben, egy sérült ajtót kellett kicserélni, a kifutókerék felmondta a szolgálatot. Összesen 27 óra késedelmet jelentett ez a rekkenő hőségben a sivatagban.

Végül eljutottak Teheránba és egy hét múlva hazaérkeztek. Otthon, ahogy beléptek az ajtón, egy munkatársuk azonnal megkérdezte tőlük:

- Nem volt valami baj a repülővel?

- Miért?

- A múlt héten azért kellett bensőségesen imádkoznom, hogy Isten ne engedjen titeket útnak indulni egy olyan repülőgéppel, amely nem biztonságos.

Próbák

1895-ben Andrew Murray Angliában tartózkodott, és iszonyú hátfájásban szenvedett, ami évekkel azelőtti sérüléséből adódott.

Egy reggel reggelizés közben vendéglátója említette, hogy az előszobában egy asszony nagy bajban van, és tudni akarja, hogy adna-e neki valamilyen tanácsot.

Andrew Murray átadott vendéglátójának egy papírszeletet, amit éppen akkor írt tele és ezt mondta: "Add át neki ezt a tanácsot, amit magamnak írtam le. Talán hasznosnak találja majd."

Ez volt a lapra írva: "A baj idején mondd ezt: 'Először is, ő hozott engem ide. Az ő akaratából vagyok ezen a feszültségekkel terhes helyen; ebben megnyugszom.'

Aztán: 'Ő tart meg itt engem az ő szeretetében, és kegyelmet ad ebben a próbában, hogy gyermekéhez méltóan viselkedjem.'

Aztán mondd ezt: 'Ő áldássá teszi a próbát, tanulságokkal lát el, és működik bennem kegyelme által.'

És végül, mondd ezt: 'Ő a megfelelő időben kivisz engem ismét. Hogy hogyan és mikor, azt csak ő tudja.'

Ezért mondd: 'Itt vagyok (1) Isten rendeléséből, (2) megtartó kegyelmében, (3) kiképzése alatt és (4) az ő időrendje szerint.'"