Végső megoldás

Az idős ember egyedül élt. Senkije sem volt. Már nem tudott lejárni a negyedik emeletről. A lakás ablaka az utcára nyílott. Onnan vágyakozva nézte a lent zajló életet, amely elérhetetlenné vált számára.

Először egy kanalat dobott le. Valaki megállt, felnézett, meglátta az ablakban, és felhozta a negyedikre. Másnap a hajkeféjén volt a sor. Aztán az egyik papucsa következett...

- Teljesen megbolondult az öreg - állapította meg a szembeszomszéd, és felhívta a rendőrséget.

Kávéval fogadta őket, kellemesen elbeszélgettek.

- De hát ez a dobálózás, miért tetszik ezt csinálni?! - kérdezte végül a fiatal rendőrnő.

- Mert különben hetekig senki sem nyitná rám az ajtót, Kedveském - hangzott a somolygós válasz...

B. Breitenbach nyomán

.......................

Az időt ki kell használni

A háziorvos várószobája megint tele volt. Az idős úr, hosszú várakozás után felállt, és odament az asszisztensnőhöz.

- Bocsánat, ha megzavarom - mondta választékos udvariassággal -, 10-re voltam berendelve, most tizenegy óra. Sajnos, nem várhatok tovább. Lenne szíves adni egy újabb időpontot?

A várószobában epésen megjegyezte az egyik nő a szomszédjának:

- Hát legalább nyolcvan az öreg, mi lehet olyan sürgős dolga, hogy ne tudna várni?

Az öregúr meghallotta a gúnyolódó megjegyzést. Barátságosan rámosolygott az asszonyra, és így válaszolt:

- Nyolcvanhét éves vagyok. És tudja, éppen ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy akár egy percet is elfecséreljek abból a drága időből, ami még rendelkezésemre áll...

...........................

Szomjúság

A hálókocsi kupéjában ketten voltak. Már éppen elalvóban volt, amikor hangos sóhajtozást hallott a felső ágyról:

- Jaj, de rettenetesen szomjas vagyok... oh, de rettenetesen szomjas vagyok... - a sopánkodásnak nem akart vége szakadni.

A legegyszerűbb megoldást választotta: felkelt, megkereste a hálókocsi kalauzát és vett két sört. A kupéba visszaérve az egyiket felnyújtotta ágyszomszédjának. Az egy hajtásra kiitta.

Alig nyújtózott el jótevője, végre nyugalmat remélve ágyában, amikor ezt hallotta:

- Jaj, de rettenetesen szomjas voltam... oh, de rettenetesen szomjas voltam... - a sopánkodásnak nem akart vége szakadni.

A. de Mello nyomán

......................

Recept boldogtalanságra

A szállodatulajdonos keserűen panaszkodott barátjának. Az új autóút, amelyet közvetlenül hotelje elé építettek, rettenetes következménnyel jár majd számára.

- De hát minden este, amikor hazafelé megyek - mondja a barátja -, látom, hogy kint van a táblád: "Telt ház". Mit akarsz még?

- Ez nem jelent semmit. Mielőtt ezt a nyomorult utat megépítették volna, naponta nemcsak hogy minden szobám foglalt volt, de még vagy húsz vendéget el is kellett küldenem.

..................

Sugárzó szeretet...

Egyedül élt. Minden este megvárta a televízió utolsó híradóját. Így másnap gyakran fáradt volt, tudta, több alvásra lenne szüksége.

Az orvosa mondta is, hogy iparkodjon korábban ágyba kerülni, és biztonság okáért megkérdezte, hogy nem kínozza-e álmatlanság.

- Ellenkezőleg, ha megvárom az utolsó híradó végét, akármilyen későn sugározták is, nagyon jól tudok utána aludni - hangzott a válasz.

- De muszáj minden este olyan későig fennmaradnia? - érdeklődött az orvos.

- Doktor úr, a bemondó az egyetlen, aki nekem "jó éjszakát" kíván. Erről a kis szeretetről nem tudok lemondani...

Az orvos a sugárzó szeretetről mormogott valamit...

W. Hoffsümmer nyomán