Ned figyelte nagyapját, amint fölhúzta a cipőjét.
– Miért fordítod meg és rázod ki a cipőt, mielőtt fölhúzod? – kérdezte.
– Tényleg ezt csinálom? – mondta a nagypapa.
– Igen, ezt csinálod; de úgy látom, semmi sem jön ki a cipőből.
Nekem minden reggel ki kell ráznom a homokot a cipőmből.
Nagypapa nevetett.
– Nem figyeltem meg, hogy kirázom a cipőmet, Ned. De Indiában mindennap ki kellett ráznom a cipőmet, mielőtt fölhúztam volna, és ott vettem föl ezt a szokást.
– Miért kellett ezt tenned?
– Ki kellett ráznom a skorpiókat, százlábúakat vagy egyéb bogarakat, amelyek elbújtak benne.
– De itt nem kell ezt csinálnod, mert nálunk nincsenek ilyenek.
– Tudom, de annyira megszoktam, hogy már gondolkodás nélkül is csinálom. – A szokás fura dolog, ugye? – mondta Ned.
– Az nagyon erős kötél. Ne felejtsd, fiam, a szokás lánca mindennap erősödik, és úgy tűnik, hogy a rossz szokás gyorsabban fejlődik, mint a jó. Ha azt akarod, hogy öreg korodban jó szokásaid legyenek, formáld ki azokat, míg fiatal vagy.
Megfigyelted-e már, hogy a szőlő miként növekszik és fonja körül a drótkerítést? A friss hajtás, a fiatal zöld növény könnyen lefejthető, egyetlen mozdulattal. De a megvénült, barna, fás részt nagyon nehéz eltávolítani. Sok időbe és erőfeszítésbe kerül, sőt néha a kerítést is le kell bontani, hogy megszabaduljunk a szőlőágaktól. A rossz szokások hasonlítanak a drótkerítésre tekerődző szőlőágakhoz. Minél hamarabb lefejtjük azokat, annál könnyebb a szabadulás. De a régi szokások megmaradnak éveken át, nehéz tőlük megszabadulni. Néha csak akkor távolíthatók el, ha életünk más részeit is eltávolítjuk.
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK