Helytelen panasz.

A fejszére panaszkodott a kivágott tölgy dőltében. - Sose panaszkodj rám, hiszen te adtad a nyelet nekem - szólt a fejsze csendesen. Roma 6,13.

 Hol van az a folyó?

Egy misszionárius kijelölte a helyet, és elkezdte a sátorverés előmunkálatait Afrikában. Egy kis néger gyerek nagy érdeklődéssel figyelte a dolgozó férfit, akinek fehér keze volt.

Lassan nekibátorodott és odakúszott hozzá. Egyszercsak a misszionárius apró ujjak érintését érezte s a kis kéz megragadta azt a csodálatos fehér kezet. Egy darabig szorongatta, majd azt kérdezte: Ó misszionárius, nem mondanád meg, hol van az a folyó, ahol megmostad a kezedet?

A szolgát kereső király.

Egy keleti király hű szolgát keresett. Ezért közhírré tette, hogy napszámosokat vesz fel. Ketten jelentkeztek. Megegyezés utan a király egy kúthoz vezette őket. Megmondta feladatukat. - Ezt, a kút mellett levő vesszőkosarat, merjétek tele vízzel. Estére visszajövök, és megnézem munkátokat - szólt a király, és magukra hagyta őket. Egyik vödörvizet a masik utan töltötték a kosárba.

Kisvártatva megszólalt az egyik:

- Mire való ez a hiábavaló, haszontalan munka? Alig töltjük a vizet a kosárba, máris kifolyt.

- Ezért kapunk fizetést - felelt a másik -hogy mire jó ez a munka, nem a mi dolgunk. Urunk jobban tudja.

- Én nem olyan ember vagyok, aki ilyen értelmetlenségre vállalkozik - mondta az első, eldobta a vödröt és eltávozott.

A másik nyugodtan folytatta munkáját.

Szorgalmasan húzta és töltötte a kosárba a vizet. Beesteledett. Már majdnem üres volt a kút, mikor belenézett. Valami fényeset látott benne. Leeresztette a vödröt, és egy pompás gyémántgyűrűt húzott fel. - Most már értem, hogy miért kellett kosárba töltenem a vizet - kiáltott fel - mert ha nem a kosárba öntöm, a vízzel együtt a gyürűt is kiöntöttem volna, így pedig a kosár fenekén maradt. Nem hiába dolgoztam.

De nem ez a fõ - a király e látszólag haszontalan munkával azoknak engedelmességét és hűségét vizsgálta meg, akik szolgái akartak lenni. Midőn a király visszajött, a szolga boldogan adta át a megtalált gyürűt. - Tartsd meg magadnak - szólt a király - kevésen voltál hű, sokra bízlak ezután!

Térj meg, míg nem késő!

Az Üdvhadsereg kapitányának ötéves fia, mikor atyja bűnbánatra hívogatta az egybegyülteket kiment a bűnbánópadhoz. - Mit akarsz te itt? - kérdezte tőle a meglepõdött apa. - Legfőbb ideje, hogy én is megtérjek -válaszolt a kisfiú és a pad elé térdelt.

 Jöjj Jézushoz amint vagy!

Egy festő a tékozló-fiúról akart képet festeni. Megfelelõ modellt keresett már régóta. Végre talált egy ágrólszakadt, elhanyagolt külsejű fiatalembert. Mindjárt megegyezett vele, és másnap reggelre műtermébe rendelte. Másnap reggel egy jólöltözött, frissen beretvált ifjú jelentkezett a művésznél. - Modellnek jöttem tegnapi megállapodásunk szerint - mondta a fiatalember. - Sajnos, így nem használhatom. Miért nem jött úgy, amint tegnap volt?... - szólt szomorúan a festőművész.