Az egyik ókori kínai császár egy nap a következő esküt tette:
– Birodalmam összes ellenségét le fogom igázni és el fogom pusztítani.
Nem sokkal ezután meglepett alattvalók azt látták, hogy a császár a palota kertjében karonfogva sétál legnagyobb ellenségeivel és tréfálkozik velük.
– Hát nem arra esküdtél – kérdi meglepetten egyik híve -, hogy az összes ellenségedet elűzöd a birodalmadból?
– Valóban elűztem őket – felelt a császár -, hiszen mindannyiukat a barátommá tettem.
Egy ember elhatározta, hogy gondozni fogja a háza előtti kis mezőt, mert tökéletes angol gyepet akart belőle csinálni. Minden szabad percét a kis rétnek áldozta.
Már majdnem elérte célját, amikor egyszer tavasszal meglepetten látta, hogy a mezon ragyogó sárga virágú gumipitypangok virítanak. Kiment és kiírtotta őket. De másnap újabb két virág tűnt fel a rét zöldjében.
Vett egy erős mérget.Hiába, mert ez sem használt.
Ettől a naptól fogva élete a gyenge sárga virágokkal folytatott harcban merült ki. Minden tavasszal egyre több virág termett a réten.
– Mit tehetnék? – kérdezte csüggedten a feleségétől.
– Miért nem próbálod meg szeretni őket? – válaszolta nyugodtan az asszony.
A férfi megpróbálta. Nemsokára a ragyogó sárga virágokat már művészi alkotásoknak látta a mező zöld smaragdjában. Attól kezdve boldogan élt.
Idegesítenek az emberek? Miért nem próbálod meg szeretni őket?
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK