Vígasztalás 

Egy leányka hazajött a szomszédasszonytól, akinek nyolcéves kislánya nem régen tragikus körülmények között halt meg. 

- Mit keresel ilyenkor a szomszédasszonynál, van annak elég baja, Te nem hiányzol neki! 

- Azért mentem át, hogy megvígasztaljam a nénit. 

- Hát, gyerek létedre, hogyan tudod megvígasztalini a bánatos asszonyt? 

- Az ölébe ültem és együtt sírtam vele. 

A mérleg 

A jómódú gazda, és a szegényember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegényembernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyüjtött mézet ad. 

Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni amit kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte - hát csak másfél kiló volt! 

Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt. 

A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt: 

- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet. 

A gazda roppant módon elszégyelte magát és hazament.

 A válasz 

Egy szentéletű ember a városban sétálgatva találkozott egy rosszul öltözött, ápolatlan lánnyal, aki alamizsnát kért. 

- Uram – fordult Istenhez -, hogyan engedheted meg ezt? Tegyél már valamit! 

Az esti hírekben a TV éhező és megcsonkított gyermekek szomorú sorsáról számolt be. 

- Uram, hogyan engedheted meg mindezt? – kérdezte ismét. - Tegyél már valamit! 

Az éjszaka folyamán álmában szólt hozzá az Úr. 

- Már tettem valamit. Megteremtettelek téged.

 Az áldozati bárány 

Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket. Tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta. 

A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező templomba menekültek. 

A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet. A földművesek méltatlankodva zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy bűnös. Az ő méltatlan viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a gyakori villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien. 

- Meg kell találnunk a bűnöst – javasolták, és túl kell adni rajta. 

- Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának. 

Megegyeztek a javaslatban. Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a kerítésre akasztották. 

A szél egyet azonnal elkapott. 

Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni. 

Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott: a templomba becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők.