Egy hindu mondta egyszer egy európainak:

“Ti azt a leányt veszitek feleségül, akit szerettek; mi azt az asszony szeretjük, akit elvettünk.”

- Egy másik hindu még erősebben fejezte ki magát:

“Mi hideg levest teszünk a tűzre, ami lassan felmelegszik.

Ti forrón teszitek a levest a hideg tűzhelyre és az lassan kihűl.”

(Walter Trobisch)

------------------------------------------------------------

“A régi Keleten bambuszból és papírból készített lámpásokat használtak, melyekben gyertya égett. Egy vak embernek, aki a barátjánál járt látogatóban egyik este fölajánlottak egy lámpást, hogy hazaútra vigye magával.

-Nincs szükségem lámpásra - mondta a vak. - Nekem mindegy sötét van-e vagy világos.

-Tudom, hogy az út megtalálásához nincs rá szükséged - válaszolta a barátja - , de ha nincs nálad, beléd ütközhet valaki. Vidd hát magaddal! A vak elindult a lámpással, és alig ment pár lépést, mikor valaki egyenesen belészaladt.

-Miért nem vigyázol - kiálltotta oda az idegennek -, nem látod ezt a lámpást?

-Kialudt a gyertyád, testvér! - felelte az ismeretlen.”

-----------------------------------------------

Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ.

Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki.

A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.

Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. “Gondolkoztam” - szólalt meg. “Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.”

------------------------------------

Amikor Barth Károly, az ismert teológus ellátogatott a chicagói egyetemre, mindenhova oktatók és hallgatók egész hada kísérte.

A sajtótájékoztatón valaki azt kérdezte tőle:

- Uram, elmondaná, kutatásai eredményeképpen mely elvet tartja a legalapvetőbbnek?

Barth habozás nélkül a legismertebb keresztény gyermekdalocska első sorával válaszolt: “Engem szeret Jézusom, Bibliámból jól tudom.”

(P. Yancey)

----------------------------------------

“Elképzelem magamban, hogy Péter, mikor az Úr elküldte prédikálni, azt kérdezte tőle:

Uram, igazán úgy érted, hogy visszamenjünk Jeruzsálembe s azoknak prédikáljunkm akik meggyilkoltak?

Mire Jézus így felelt: Igen.

Keresd föl azt az emberet, aki arcomba köpött, mondd meg neki, hogy még számára is van hely az országomban.

Menj és keresd meg azt, aki a töviskoronát fonta, s mondd meg neki, hogy én is tartogatok számára koronát, ha hozzám jön, de anak nincsenek tövisei. Ha meglátod azt az embert, aki lándzsáját az oldalamba döfte, mondd meg neki, hogy rövidebb út is van a szívemhez annál.”

Moody

---------------------------------------------

Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte.

Egyik szomszédját - noha többször hívta -, semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra.

Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd:

- Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem. Köszönöm, nem kérek az almájából, az az egy egész életemre elég...

- No ez igazán nem mérvadó - szólt mosolyogva a kerttulajdonos - messze földet bejártam, míg ahhoz a savanyú almához jutottam.

Azért ültettem a kerítés mellé, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a tolvajok kedvét az almalopástól. És bevált a számításom. De jöjjön velem a kert belsejébe! A második, harmadik sorban olyan jóízű, zamatos fajtákat talál, amilyet nem is álmodott.

- Ha így áll a dolog, az más - szólt elgondolkozva a szomszéd és bement a kertbe. 

Sokan így vannak a hívő élettel. A kívülállók csak a tilalmak, a bűnbánat és önmegtagadás savanyú almáiról tudnak. Pedig ezek csak a képmutatók távoltartására valók. Ne a kerítésen bemászott tolvaj módjára ítélj, hanem menj be a kert Urával az ajtón, és meglátod, hogy mily édes az Úrral ápolt közösség minden gyümölcse.Ámen