A lelkiismeret. Egy indián, akit arról kérdeztek, hogy hogyan határozná meg a lelkiismeretet, ezt mondta:

- Egy kis háromszögletű dolog van bennem. Ha valami helytelent teszek, megfordul és fájdalmat okoz bensőmben. Ha gyakran teszek rosszat, a háromszög sarkai lekopnak, és forgása nem fáj többé.

 Egy néger beszéde.

- Az „Ádám, hol vagy?" - igéről beszélt egy néger prédikátor.

- Három részre osztom beszédemet.

Először is: minden ember van valahol. Másodszor: némely ember nem ott van, ahol lennie kellene.

Harmadszor: azok, akik nem ott vannak, ahol lenniök kellene, egy napon majd ott lesznek, ahol nem szeretnének lenni.

...........

 Hamis békesség. - Asszonyom szokta-e önt kínozni a Sátán? - kérdeztek egy asszonyt.

- Engem? Sohasem! - felelt csodálkozva.

- Ez annak a jele, hogy Ön még a Sátáné; ugyanis a Sátán az övéit békében hagyja - hangzott a válasz.

..............

. Még maradt benne. Egy kisfiú sírva menekült anyja ölébe az ugató kutya elõl.

- Ne félj, hiszen már elszaladt, nem ugat a kutya - csitítgatta anyja.

- Igen ám, de még maradt benne ugatás!

- felelt a szepegő gyermek. 2Korintus 2,11.

................

 A Sátán példaadása.

- Anyukám, te olyan jó vagy, hogy még az ördögről is tudnál jót mondani - mondta egy kislány édesanyjának.

- Úgy van, kislányom, az ördög kitartása és türelme követésre méltó - válaszolt komolyan az édesanya.

..................

 Ne játssz a bűnnel!

Egy állatszelidítőnek volt egy idomított óriáskígyója. Huszonöt éve, amikor hozzájutott, egész kicsi volt. Gondosan etette, ápolta, míg nagyra nőtt. Mutatványainak fénypontját képezte, midőn az óriáskígyó parancsszóra különféle hajlongásokat végzett, majd a szelídítő lábára csavarodott s mindig több gyűrűvel vette körül. Végül az ember eltűnt, csak a kígyó látszott, amint büszkén magasra tartotta fejét és a tapsoló közönség felé nyújtotta sziszegő nyelvét. Így ment ez estéről-estére.

Egyik alkalommal minden szám szépen sikerült. A kígyómutatvány következett. Rácsavarodott parancsolójára, majd egy jajkiáltás és tompa recsegés hallatszott. Az óriáskígyó agyonroppantotta szelídítőjét. Holtan szedték ki a kígyó gyűrűi közül. Huszonöt esztendeig játszott a kígyóval; már azt gondolta, hogy uralkodik rajta, s a végén kitűnt, hogy a kígyó az úr.

............

 Ne kíméld a bűnt!

Egy katonát megtámadott egy nemesember kutyája és védekezés közben megölte a kutyát. A nemes haragosan kérdőre vonta, hogy merte megölni a kutyát.

- Ha nem ölöm meg, az tép szét engem - válaszolta nyugodtan.

- De hát nem kellett volna mindjárt a kard élével neki menni; miért nem ütött rá a nyelével?

- Kedves uram, szívesen tettem volna, ha a kutya is megkísérelte volna, hogy a farkával harapjon meg! - hangzott a katona válasza. Miért nem beszélünk a bűnről udvarias, enyhe módon? - vetik sokszor szemünkre. Mert nem akarunk képmutatók lenni - a bűn csak megölésre való, s ez pedig csak az Ige kardjának élével lehetséges. Kolossé 3,5.

.............

 Helytelen panasz.

A fejszére panaszkodott a kivágott tölgy dőltében.

- Sose panaszkodj rám, hiszen te adtad a nyelet nekem - szólt a fejsze csendesen. Roma 6,13.

...............

 Hol van az a folyó?

Egy misszionárius kijelölte a helyet, és elkezdte a sátorverés előmunkálatait Afrikában. Egy kis néger gyerek nagy érdeklődéssel figyelte a dolgozó férfit, akinek fehér keze volt.

Lassan nekibátorodott és odakúszott hozzá. Egyszercsak a misszionárius apró ujjak érintését érezte s a kis kéz megragadta azt a csodálatos fehér kezet.

Egy darabig szorongatta, majd azt kérdezte: Ó misszionárius, nem mondanád meg, hol van az a folyó, ahol megmostad a kezedet?

..........

A szolgát kereső király.

Egy keleti király hű szolgát keresett. Ezért közhírré tette, hogy napszámosokat vesz fel. Ketten jelentkeztek. Megegyezés utan a király egy kúthoz vezette őket. Megmondta feladatukat.

- Ezt, a kút mellett levő vesszőkosarat, merjétek tele vízzel. Estére visszajövök, és megnézem munkátokat - szólt a király, és magukra hagyta őket. Egyik vödörvizet a masik utan töltötték a kosárba. Kisvártatva megszólalt az egyik:

- Mire való ez a hiábavaló, haszontalan munka? Alig töltjük a vizet a kosárba, máris kifolyt.

- Ezért kapunk fizetést - felelt a másik -hogy mire jó ez a munka, nem a mi dolgunk. Urunk jobban tudja.

- Én nem olyan ember vagyok, aki ilyen értelmetlenségre vállalkozik - mondta az első, eldobta a vödröt és eltávozott.

A másik nyugodtan folytatta munkáját. Szorgalmasan húzta és töltötte a kosárba a vizet. Beesteledett.

Már majdnem üres volt a kút, mikor belenézett. Valami fényeset látott benne. Leeresztette a vödröt, és egy pompás gyémántgyűrűt húzott fel.

- Most már értem, hogy miért kellett kosárba töltenem a vizet - kiáltott fel - mert ha nem a kosárba öntöm, a vízzel együtt a gyürűt is kiöntöttem volna, így pedig a kosár fenekén maradt. Nem hiába dolgoztam. De nem ez a fõ - a király e látszólag haszontalan munkával azoknak engedelmességét és hűségét vizsgálta meg, akik szolgái akartak lenni. Midőn a király visszajött, a szolga boldogan adta át a megtalált gyürűt.

- Tartsd meg magadnak - szólt a király - kevésen voltál hű, sokra bízlak ezután!