Az emberek gyakran félreértik a tanitásokat,mert azt csupán test szerint
képesek felfogni és értelmezni,majd általánositani.
Aztán a téves eszmét sokszor cipelik magukkal és ragaszkodnak hozzá.
Az alábbi tanmese nem csak a szerzetesekre vonatkozik,hanem minden emberre,aki nem képes elveit megfelelő időben és helyen,helyesen
alkalmazni.
Két utazó szerzetes ,szép fiatal nővel találkozott össze egy patak partján.
Az ifjú hölgy toporgott annak partján ,mert nem tudott átkelni.
Amikor meglátta a két barátot a segitségüket kérte.
Mig a fiatalabb tétovázott,mert fejében kavarogtak az erről szóló tanitások
s nem mutatott kézséget,az idősebb azon nyomban felajánlotta szolgálatait.
Felemelte a nőt és átvitte a túloldalra.A lány hálálkodva elbucsúzott.
Néhány mérföldnyi bandukolás után,a fiatalabb már nem birta tovább ,
megtörte a csendet,igy szólt társához:
- Testvér,szellemi utmutatásunk azt tanitja,hogy nem érintkezhetünk nővel.Te pedig ennek ellenére megérintetted azt a szép nőt,sőt fel is emelted és vitted!
- Testvér - válaszolt az idősebb szerzetes - én letettem a hölgyet a folyó túlsó partján.Te még mindig cipeled?
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK