Egyszer egy tengerjáró hajó egy nagy viharban zátonyra futott, léket kapott, és elsüllyedt.

Az utasok közül mindössze két férfi túlélő maradt, akik egy kis lakatlan sziget partjára vetődtek. Semmijük sem volt, így egyetértettek abban, hogy imádkozni fognak Istenhez. A szigetet egy határvonallal két részre osztották, és attól fogva mindketten a saját területükön éltek. 

Első este élelemért imádkoztak. Másnap reggel az egyik túlélő egy gyümölcstermő fát talált a területén, és evett arról. A másik túlélő területe kopár maradt.

Egy idő után az első túlélő, mivel magányosnak érezte magát, úgy döntött, hogy imádkozni fog egy feleségért.

Másnap a szigettől nem messze egy másik hajó is elsüllyedt, és az egyetlen túlélő egy nő volt, aki az ő partján úszott ki a szárazföldre. A sziget másik felén megint semmi sem történt. 

Azután az első ember hétről-hétre újabb dolgokért imádkozott: házért, ruhákért, több élelemért. És ezek mind-mind megadattak számára. De a másiknak továbbra sem volt semmije. 

Végül az első ember egy hajóért imádkozott, hogy a feleségével elhagyhassa a szigetet. És mint egy hihetetlen csoda, másnap reggel egy hajó kötött ki az ő szigetfelén.

Az első ember gyorsan összeszedte minden holmiját, hívta a feleségét, és elindult, hogy beszálljon a hajóba. Elindult vele a felesége is, aki javasolta, hogy szóljanak a sziget másik felén élő túlélőtársuknak is. De az első ember úgy döntött, hogy otthagyja a másikat a szigeten.

A hajó már messze járt, amikor az asszony meg merte kérdezni a férjét, hogy miért hagyták ott a másik embert a szigeten. 

-Az egy semmirekellő, láttad, még arra is alkalmatlan volt, hogy jól imádkozzon, és Isten áldásaiban részesüljön. De nézz meg engem: Isten gazdagon megáldott, hiszen mindent megkaptam, amiért egyedül én imádkoztam.

Neki viszont 3 hónap alatt egyetlen egy imádsága sem hallgattatott meg, érdemtelen mindenre! 

-Tévedsz - mondta a felesége. Virágszedés közben minden reggel hallottam, ahogy alázattal könyörgött. Egyetlen kérése volt, amit Isten meg is válaszolt neki. 

-Na, és mi volt az, amiért imádkozott? Amiért netán tartoznék neki?? - kérdezte az ember fennhéjázóan.

-Az, hogy minden kérésed valósuljon meg. 

Jó, ha emlékezünk arra, hogy a kapott áldásaink nem kizárólag a saját imádságaink gyümölcse, hanem azoké is, akik értünk imádkoznak.