Az Ohió állambeli Massillonban voltam egy napon. Egyik barátom hívott meg otthonába. 65 galambja volt és beszélt az egyikről. Ezt mondta: “Látod ezt a madarat. Csak egyet mutatok meg. 800 kilométert repült St. Louisból Massillonba, megállás nélkül!“

Ezt válaszoltam neki: “Megállás nélkül? Ne mondj már ilyen ostobaságot! Nem voltál ott. Honnan tudod?“

Ezt válaszolta: “Testvér, ezt meg lehet állapítani. Tisztán érkezett.“

Így szóltam: “Micsoda? Tisztán érkezett?“ “Amikor megérkezett, nem volt rajta semmi folt, sem sár a lábán. Semmit nem vettem rajta észre arról, hogy megállt volna. Tisztán és időben érkezett. Egész napon át repült. Csak egyre gondolt: haza kell érnem, valaki vár rám az udvaron.“

Aztán így folytatta: “Igazán nagy örömet okoz, hogy szemlélhetem a galambokat, amint hazaérkeznek. Ott állok az udvaron és nézem a karórámat, aztán föltekintek az égre.

Tudom, hogy melyik irányból, mikor kell jönnie, és arra gondolok, hogy ő érkezik legelőször. Föltekintek, és már látom is azokat a fáradt szárnyakat. Aztán megérkezik, leszáll, és besétál kalitkájába. Ott nagy vacsora várja és annyi víz, amennyit csak meg bír inni.“

Amint Dennecker, a híres szobrász közeledett élet végéhez, elhatározta, hogy minden megmaradt erejét és idejét egy mestermű alkotására szenteli, és eldöntötte, hogy kiformázza Krisztus alakját. Kétszer is kudarcot vallott, de végül olyan tökéletesen kivéste Krisztus alakját, hogy amikor az emberek megtekintették, megszerették és imádták őt.

Később Napóleon érte küldött és ezt üzenete: “Jöjj Párizsba, és készíts egy Venus-szobrot a Louvre-múzeumnak.” Dannecker szívét nem szédítette meg ez az ajánlat, és ezt válaszolta: “Uram, az a kéz, amely Krisztus szobrát kivéste, sohasem formál egy pogány istennőt.”

Ludwig Richter német festőművész elérzékenyülten emlegette édesanyja tanácsát, aki azt ajánlotta neki, hogy ha kísértésbe kerül, mondja el kívülről Jézus boldogmondásait, de hétszer ismételje azt, hogy “boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent!” Richter ezt írta önéletrajzában: “Mily gyakran átéreztem e szent szavak erejét, különösen, amikor arra gondoltam, hogy édesanyám talán éppen kísértésem órájában mond közbenjáró imádságot a fiáért.” Saját arcképe alá Goethe szavait írta: “Nagy gondolatokat és tiszta szívet kell kérnünk Istentől.”

A tisztább kosár

A sváb parasztasszony hazajön a templomból. Unokája megkérdezi, hogy miről szólt a prédikáció? “Hát azt már nem tudom”, – volt a kitérő válasz. Mire az unoka rákérdez: “Minek jársz akkor annyit a templomba, ha még a prédikációt se tudod?” – “Hát, – mondja a nagymama, – tudod, olyasmi ez, mint amikor kosárban hozol vizet: mire hazaérsz, a víz mind kifolyt belőle, de – tisztább lett a kosár!”