Isten adománya

Egy gyermek-bibliaköri tanító nagyon szerette volna megmagyarázni a gyermekeknek, hogy Isten minden adománya ingyenes, szabad és értékes. Egy alkalommal kivette ezüst zsebóráját, és tanítás közben odanyújtotta osztálya egyik gyermekének e szavakkal:

- Ez a tied lesz, ha elfogadod.

A kisfiú álmélkodva tekintett a tanítóra, és azt gondolta, hogy csupán tréfát akar vele űzni. Nem nyújtotta ki kezét az óra után. Erre a tanító odalépett a szomszéd fiúhoz, és neki is ezt mondta:

- Vedd az órát, ez a tied lesz!

Ez a fiú azt gondolta, ha kinyújtja kezét az óra után, az egész osztály ki fogja nevetni, s ezért meg sem mozdult. Így a tanító végigkínálta az órát valamennyi gyereknek, míg eljutott a legutolsóhoz. Amikor neki is úgy kínálta az órát, mint a többi gyermeknek, a fiú hirtelen kinyújtotta kezét, átvette az órát és a zsebébe tette. Az osztály minden tanulója harsány kacagásba kezdett.

- Örülök annak, kedves fiam, hogy hitelt adtál a szavaimnak. Az óra a tied, tartsd meg, vigyázz reá és ne felejtsd el naponta pontosan felhuzni...

A fiúk arcán megfagyott a mosoly, és a meglepetéstől szólni sem tudtak. Végre az egyik fiú megszólalt:

- Tanítóbácsi, igazán megtarthatja az órát? Nem kell többé visszaadnia?

- Semmi esetre sem - felelte a tanító. - Az órát neki adtam, az most már egészen az övé.

- Ó... Ha ezt tudtam volna!

D. L. Moody

.....................

,,Nem szégyellem az evangéliumot"

Egy nagyvárosban felkeresett egy fiatalember, és megkért, hogy imádkozzam vele. Szégyellte Krisztus evangéliumát, és ez fájt neki: nem tudott, illetve szégyellt mások előtt imádkozni. Az útitáskájában őrzött egy Bibliát, és szívesen elővette volna, hogy szobatársával együtt olvassa, de szégyellte bevallani, hogy szereti Isten Igéjét. Egy darabig hordozta a keresztet, amely mindig nehezebb lett a heves küzdelem után. Végre elhatározta: ma este előveszem a Bibliámat, és olvasni fogok belőle. A gondolatot követte a cselekedet. Este, amikor egyedül volt a szobában, elővette Bibliáját, és elmélyedten, figyelmesen olvasta az Írást. Egyszerre lépteket hallott az ajtó előtt. Első gondolata az volt, hogy a szent könyvet elrejti a ládája mélyébe, de mégsem tette. Elhatározta, hogy megvárja barátja belépését és csodálkozását. Ez, mikor belépett, így szólt:

- Mi az János? Te Bibliát olvasol?

- Igen.

- Mióta? - hangzott a második kérdés.

- Már hosszabb ideje - volt a válasz. - Egy hete azonban nehéz harcaim voltak estéről-estére, és nem tudtam magam meggyőzni, hogy elővegyem a Bibliámat, és olvassak belőle. Ma azonban elővettem, hogy lássad te is az én Bibliámat.

- Milyen érdekes - felelte a barátja. - Egy héttel ezelőtt ugyanazon a napon tértem meg én is az Úrhoz. És képzeld, szerettem volna esténként olvasni a Bibliát, de szégyelltem ezt megtenni előtted. Most azonban hála Istennek, együtt fogjuk olvasni Isten Igéjét.

D. L. Moody