A király elégette a süteményt

Alfréd, Anglia királya, több mint ezer esztendővel ezelőtt élt, és uralkodása alatt sokat tett azért, hogy az igazságosság jusson hatalomra országában. Sok bölcs törvényt alkotott, hajóhadat építtetett. Alfréd uralkodása alatt többnyire béke volt Angliában, mialatt a kortárs uralkodók legtöbbje hadakozással töltötte az életét. Hiába hozott békét és bölcs döntéseket Alfréd Anglia számára, a nép egyetlen tettét őrizte meg emlékezetében: azt, hogy a király elégette a süteményt.

Az történt ugyanis, hogy egy zavarosabb időszakban, mikor Alfréd az üldözői elől menekült, egy sűrű erdőbe érkezett. Elhatározta, hogy itt rejtőzik el, míg a veszély elmúlik. Az erdő egyik tisztásán meglátott egy kunyhót. Idős özvegyasszony lakott ott magában, a király ezért megkérte, engedné meg, hogy nála lakjon, míg biztonságban hazatérhet otthonába. Morgolódott egy kicsit az öregasszony, de végül beleegyezett azzal a feltétellel, hogy ha már itt akar maradni a király, tegye valamivel hasznossá magát. Épp süteményt sütött, a tészta már a kemencében volt, de számos egyéb dolga is akadt. Üljön már oda a király a kemence elé, és figyelje, hogy sül a tészta, közben az asszony végezheti egyéb munkáját odakint.

Alfréd nagyon aggódott, hogyan szabadulhat meg az ellenségeitől, hogyan maradhat életben és folytathatja az uralkodást Angliában. Beleegyezett, hogy figyeli a tészta sütését, de bizony közben a gondolatai messzire szálltak. Egy idő múlva az özvegy bejött a házba, ott találta a királyt a kemence előtt töprengve, míg a kemencéből omlott a füst, s beterítette az egész házat. Ahelyett, hogy vigyázott volna rá, a király hagyta, hogy elégjen a sütemény, és ez a vétke elég volt arra, hogy elhomályosítsa a nép emlékezetében mindazt a jót, amit az országért cselekedett.

Mind szeretnénk, ha csodálatos tettek emlékezetét hagynánk az utókorra.

Gyermekkorunkban melyikünk nem álmodozott arról, hogy gazdag és híres lesz? Hogy valami különlegesen bátor tettet visz végbe, amire senki más nem merészkedett, s ezzel sok ember életét megmenti? Ha őszinték vagyunk magunkhoz, bevallhatjuk, hogy voltak ilyen álmaink, na és persze azt is, hogy még mindig várunk arra, hogy gazdagok, híresek és bátrak legyünk.

Legtöbben nem leszünk híres emberek.

Talán nem is fognak másra emlékezni az életünkből, csak valami ostoba hibánkra, tévedésünkre. Nem érdekes. Nem az számít, minek tart a világ. Isten és szeretteink szemében mindnyájan fontosak vagyunk. És ez többet ér minden hírnévnél és gazdagságnál.

Ken Changon