A kommunizmus idején megkérdeztek egy keresztyén férfit Budapesten, hogy mik a hátrányos megkülönböztetés hatásai a keresztyének életére nézve. Ezt válaszolta: “Ez olyan, mint a mély, sebes sodrású Duna folyó. A folyópartokat mesterségesen leszűkítették Budapest városában. Ennek következtében a sebes sodrású folyóvíz egyre mélyebb folyóárkot vág magának.” A korlátozottság és üldöztetés között élő hívők egyre mélyebbre jutnak Krisztus megismerésében.
Ez egyik lelkész egy szálloda éttermében ebédelt, ahol utazó kereskedők gúnyt űztek belőle. A lelkésznek egy arcizma sem rezzent a gúnyolódások hallatára, de távozás előtt megkérdezte tőle az egyik üzletember, hogy miként tudott olyan nyugodt maradni egész idő alatt anélkül, hogy rájuk szólt volna. A lelkész ezt felelte: “Drága uram. Én egy elmegyógyintézet káplánja vagyok.”
Amikor 325-ben Niceában összejött az első egyetemes keresztyén zsinat, akkor a 318 delegátus közül csak alig 12-en voltak olyanok, akiknek nem hiányzott sem a fél szemük, sem a fél kezük, vagy nem sántítottak a keresztyénüldözések idején tüzes vassal okozott égetések miatt.
Sok római császár próbálta elpusztítani a keresztyénséget. Egyikük, Diocletianus különösen erőszakos volt a Biblia és a keresztyénség elleni gyűlöletében. Olyan sok keresztyént megölt válogatott kegyetlenségekkel, és olyan sok Bibliát megsemmisített, hogy sok keresztyén elrejtőzött haragja elől. Amikor Diocletianusnak úgy tűnt, hogy véget vetett a keresztyénségnek, érmet veretett ezzel a mondással: “A keresztyén vallás megszűnt és az istenek tisztelete helyreállt.“
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK