„Sietve útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.”

Lk 2,16

Igyekezz, elkésünk a hangversenyről!

Gyertek, segítsetek kipakolni. Nekem még meg kell sütnöm a sütiket lefekvés előtt.

Már 6 óra van? Gyorsan ki az ágyból, oda kell érnünk a nyitásra, nehogy elfogyjon az akciós …!

Karácsony közeledtével az áruházak zenedobozaiból árad a jól ismert dallam, aminek szövege szerint az emberek Fehér Karácsonyról álmodoznak. Ez akár igaz is lehet. De valójában legtöbb asszony más fehérségről álmodozik: bár lenne egy kicsinyke fehér folt a tennivalók listáján Karácsonyig.

Rendezvények. Összejövetelek. Bevásárló körutak. Sütés-főzés napokon át. Csomagolás. És minden fordulónál emberek vannak, akikre figyelni, vagy akiket meglátogatni kell, tennivalók, amiket el kell végezni, vásárlások, amiket le kell bonyolítani. A boldognak vélt időszak rohanása épp az örömöt rabolja el a készülődésből, s csak fejfájós ingerültséget, kimerülést hagy maga után.

Határidőnaplóink utolsó lapjai megtelnek, sőt túltelítődnek, s kiszorítják az ünnep lelki jelentőségét, mondanivalóját.

Az első Karácsony szereplői álmukban sem gondolták volna, hogy Krisztus megszületésének ünnepe egyszer majd ennyi vesződséggel, ide-oda rohangálással jár. A pásztorok. Az angyalok. A bölcsek. Mária és Jézus. Jelen volt a sietség Jézus születésénél? Könnyen válaszolnánk nemmel. Pedig bizony azon az éjszakán is rohantak valakik. De nem ám boltokba, áruházakba.

A pásztorok nyájaikat őrizték a domboldalon, mikor hirtelen angyalok hozták a hírt, hogy megszületett a Gyermek Krisztus. A Lk 2,16 szerint „sietve útra keltek”, hogy lássák a jászolban fekvő kisdedet.

Ha egyike lettem volna a pásztoroknak, ahogy odaérek, nagyon elcsendesedem. Egy újszülött látványától beszédemet suttogóra halkítom, s csak ámulok az új élet megjelenésén. A kis Jézus előtt azok a marcona emberek is biztos megnyugodtak, elcsendesedtek.

Nekünk is ezt kellene tennünk. Az ünnepi előkészületek rohanásában meg kéne állnunk. Hagyjuk a munkát. Lassítsunk le annyira, hogy más irányba fordulhassunk. Akasszuk szögre a tevékenykedést, hogy csendben találkozhassunk Urunkkal. Nyugodjunk le, csendesedjünk el Jézus jelenlétében.

Viszonzásul megtapasztalhatnánk a rohanás nélküli ünnepet: a testi-lelki kimerülés helyett a lelki feltöltődés, megerősödés időszakát.

Mit szólsz? Álljunk le, forduljunk meg, és fussunk Jézus jelenlétébe a boltok, áruházak helyett. Merjünk annyi ideig ott maradni, míg fel tudunk frissülni Annak jelenvalóságától, Akiről ez az egész ünnep szól. Megvárnak a tennivalók, nem szaladnak el.

Legyen karácsonyi fehérség minden napunkban ebben az időszakban: szünet a rohanásban, elcsendesedés, ahol Jézussal találkozunk.

Uram, juttasd eszembe minden nap, hogy az ünnepre készülődvén Hozzád siessek. Ne csak a tárgyakat lássam. Ne csak a tennivalókat. Téged 

akarlak keresni és megtalálni. Ámen.