Szenteste volt, és a család az ünnepi Istentiszteletre készülődött.
Mindenki indult, kivéve az apát. Ő az értelem embere volt, és sehogy sem tudta elfogadni, hogy miként tudott a hatalmas Isten csecsemőként egy jászolba megérkezni.
Nem akart képmutató lenni, és úgy tenni mintha dicsőítene egy Megváltót, akinek a létezésében sem volt biztos. Így otthon maradt, tüzet rakott a kandallóban, hogy elűzze az éjszaka zord hidegét, és elkezdett újságot olvasni, így várta családja hazaérkezését.
Kopogtatásra lett figyelmes, és észrevette, hogy az ablaknál egy apró madárka próbál a tűz melegéhez közelebb kerülni. Az apa kinyitotta az ablakot, de a madár nem akart bemenni. Erre a férfi a kabátjáért nyúlt, kirohant az udvarra, és az istálló ajtaját tárta szélesre a madár előtt, közben arra gondolt, hogy bárcsak ő is madár lehetne egy rövid időre, és a biztonságos melegbe vezethetné a kis állatot. Ekkor hallotta meg a harangot a templom tornyában, és értette meg, hogy miért jött Jézus emberként erre a világra. Emberré lett, mint mi, hogy biztonságban az örök életbe vezethessen bennünket.
Jézus születésének központi üzenete, - ahogy neve is tükrözi -, IMMÁNUEL, velünk az Isten - velem, és veled.
Karácsony nem egy dátum a naptárban, hanem egy életforma, mely ünnepli Isten jelenlétét a mindennapok egyszerű történéseiben.
Elkísér bennünket és jelen van tetteinkben: egy mosolyban melyet egy elsiető idegen felé küldünk, vagy a türelemben, amikor várakozunk a hosszú, kígyózó sorban a pénztárnál.
Ez a szeretet tükrözi a szívünkben elrejtett ajándékot, amely Jézus születését ünnepli minden felcsillanó fény, szépen csomagolt ajándék, vagy az elkészített ebéd, minden kedves szó, telefonhívás, levél vagy látogatáson keresztül.
Isten velünk van, ha úgy döntünk, hogy helyet adunk számára.
ÁMEN
Kommentáld!