Emlékezünk

Színes tarkaságban szemléljük a múltat,
Hiszen az Úristen elhozott egy újat.
Ilyen határkőnél jó ha visszanézünk,
És az Isten előtt együtt emlékezünk.

Miből volt a legtöbb a múlt esztendőben,
Bűnünk hosszú sora mered most előnkbe.
Mennyi szeretetlen, durva szó a szánkon,
Mennyi irigykedő, gonosz pillantásunk.

Mert nem volt nekünk testvérünk az ember,
Nem hordoztuk őket gyöngéd szeretettel.
Ha szívünk néha mégis szeretett,
Kezünk könyörtelen szórta a töviset.

Aki miértünk keresztet hordozott,
Sőt a kereszten véréig áldozott
Ő a tövisből koszorút kapott,
S az koronázta a drága homlokot.

És ha visszanézünk, látunk könnyes arcot,
Nekünk is volt könnytől maszatos az arcunk.
Mennyi kín, gyász, szíveknek bánata
Mint egy sötét folyó hömpölyög az árja.

Volt még amiből sok volt a múlt évbe
Dicsőség szálljon az Isten nevére
Az atyai áldás az egek egéből,
Megbocsátás, öröm az Isten kezéből.

Hányszor szólt a harang hívogató hangja,
Hányszor hullt az Ige üdítő harmatja.
A mi Istenünk halálos szerelme,
Hogy volt a szívünknek igazi öröme.

Ha bűnünk folyama sötétlik utánunk
Ha mulasztásainkért volna bánatunk.
Most is lehet, szabad, tartsunk bűnbánatot,
Hiszem, hogy megkapjuk rá a bocsánatot.

Ha a múltért sebzett szívünk vérzik,
És szívünk bánata megsokszorozódik,
Krisztus sebeiben rejtőzzünk el mostan,
Igaz enyhületet bizton nyerünk ottan.

De volt szívünknek igazi öröme,
Mosoly ajkunkon, örömkönny a szemünkben
Fakadjon most ezért bőséges hála,
Hogy hordozott minket a Megváltó karja.

Dicsőség, dicsőség az egek Urának,
Nem kedvezett egykor egyszülött Fiának,
Hanem mindannyiunkért odaadta Őtet,
Így szerzett minékünk örök üdvösséget.

Úgy látta Isten jónak, hogy megtartott,
Egyedül magunkra egy percig sem hagyott,
Lefolyt ez az év is annyi más után,
Örömöt, bánatot hordozott magán.

Letűnt a régi, az új magára nem várat,
Mi újnak nevezzük, vajon hoz-e újat?
Vagy régi bűnök, régi szenvedélyek,
Kudarcok, kínok, vereségek?

El a kételkedő, kishitű gondokkal,
Kezdjük az esztendőt egy hatalmas Úrral,
Fogadjuk barátnak, vezetőnek Őt
Ne fessünk magunknak sötét jövendőt.

Tűnhetnek le évek, megváltozhat minden,
Ki mindig ugyanaz, egyedül az Isten
Boruljunk eléje, s arra kérjük Őt,
Adjál Édesatyánk boldog újesztendőt!

Szabó Katalin