Makovei János:A TÁRS
Az Úr Isten mondotta:
„Nem jó az embernek egyedül lenni,
Szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt….”
Nem az, akit kutató szemed meglát,
Nem az, aki jól ismeri életed titkát.
Nem az, akit könnyű útitársul kérni,
Nem az, aki megáll távolságot mérni.
Nem az, akit sok ember annak láthat,
Nem, nem az a te Isten-rendelt társad.
Nem az, aki könnyen feled bút és gondot,
Nem az, akit sokszor élet-gondja rontott.
Nem az, aki vállára veszi az egész világot,
Nem az, aki mindig nagy csodákat látott.
Nem az, akinek soha semmi meg nem árthat,
Nem, nem az a te Isten-rendelt társad.
Nem az, akit szépség ékít, nyers erő ruház,
Nem az, akit te igazán megfelelőnek találsz.
Nem az, aki mindenáron társad akar lenni,
Nem az, aki mindenben „én”- soha nem - „mi”.
Nem az, aki takarja a Napot, csak őt lássad,
Nem, nem lehet az Isten-rendelt társad.
Aki szívét adja, nem kifosztottan összerogyva,
Aki terhet visz, de mindig két kezedet fogva.
Aki maga szenved, ha útközben valamivel megbánt,
Aki nem csak arat, de a vetésben is hittel elszánt.
Ne bánd, ha az érkezőt másként vártad,
Csak ő lehet a tied, az Isten adta társad.ÁMEN
Kommentáld!