Fogadjatok be minket: senkit nem bántottunk, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem csaltunk meg. Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk.
Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.
Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek.
De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével; de nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy még jobban megörültem.

2Kor 7,2-7.

1630 KILOMÉTER IMÁDSÁG

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! (Ézs 41,10)

Amikor Ukrajnából Oroszországba utaztunk egy kis csoporttal, hogy együtt ünnepeljük a Metodista Egyház 125 éves jelenlétét Eurázsiában, hazámban nagy felfordulás volt.
Ukrajna politikai, gazdasági és pénzügyi válság közepén volt, sőt háború dúlt az országban. Az 1630 kilométeres úton végig éreztük azonban az otthoni és a ránk váró testvérek imádságának erejét.
Minden ellenőrző pontnál féltünk, hogy a katonák visszafordítanak minket, mivel több katonai szolgálatra alkalmas fiatal utazott velünk. De mindvégig engedték, hogy továbbmenjünk.
Az utolsó ellenőrzési ponton a határőrök bele sem néztek papírjainkba. Egyszerűen lepecsételték az útleveleinket, és átengedtek!
Az utazásunk során végig láttam, hogy Isten keze vezet minket. Félelmeink voltak, de a nehézségek, melyekkel szembe kellett néznünk, nem kelhettek versenyre Isten hatalmával.
Isten hűséges segítségébe vetett bizodalmunk átsegített, és győzelemre vezetett.
Mennyire örültünk, amikor megérkeztünk, és megölelhettük oroszországi testvéreinket! Isten nagy családjának tagjai voltunk, amelyet sem határok, sem politikai, gazdasági és pénzügyi problémák nem választhatnak el egymástól.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy, amikor ismeretlen úton járunk. Segíts mindig benned bízni! Ámen.

Minél jobban bízom Istenben, annál kevésbé kell félnem.
Vaszilij Vukszta (Kárpátalja, Ukrajna)