ÖRÖM ÉS ÜNNEPLÉS

Olvastam valahol, hogy egy kisfiú az édesapjával egy réten ment keresztül, amikor reggel az istentiszteletre igyekeztek. Egy szamár legelészett ott. Egyszer csak a kisfiú megszólalt:
Apa! Ez a szamár biztosan jó keresztény – ugye?
Miért fiam?
Hát, mert lógatja a fejét.
Mosolygunk rajta. Pedig van benne igazság. Hányszor találkoztam már életem során kókadt, bús, lehorgasztott fejű kereszténnyel. Savanyú ábrázat, örömtelen arc. Ha mosolyogni próbálsz, szigorúan rád néz: „Isten házában vagyunk! Szent komolysággal illik itt lenni!”
Nagyon érdekes dolog ez. Természetesen Isten jelenlétében valóban tiszteletteljesnek,
és komolynak kell lennünk, de ez nem zárja ki az örömöt. A Szentírásban rengeteget olvasunk arról, hogy örömmel, hálával áldozzunk az Úrnak. Hogy szüntelenül örüljünk. Legyünk örömmondók. Sőt a hegyen elmondott tanítás is a boldogságról szól.
Nehémiás, miután újjáépült Jeruzsálem, Ezsdrással együtt helyreállította az istentisztelet rendjét. Örömünnepre hívta a népet.
„Menjetek! Egyetek kövér falatokat, igyatok édes italokat. Küldjetek belőle azoknak is, akik semmit sem készítettek, mert ez a mi Urunk szent napja, és ne bánkódjatok, mert az Úr öröme a ti erősségetek!”
Nehémiás 8:10.
Boldog vagy? Mutasd ki!

Boldog vagyok, mert szegény lelkem
Általad gazdag lehetett,
boldog, ha bűnöm miatt sírok,
mert vigasztalást nyerhetek.

Boldog vagyok, ha a szívemben
alázat, csend és béke van,
boldog, ha embertársaimhoz
mindig szelíden szól szavam.

Boldog vagyok, mert szent Igédre
lelkem naponta éhezik,
s az igazságra szomjazó mind
- tudom - megelégíttetik.

Boldog vagyok, ha megbocsátok,
mert én is irgalmat nyerek,
boldog, mert megtisztított szívvel
meglátom majd Istenemet.

Boldog vagyok, mert megváltottként
békességre igyekezem,
és Jézus Krisztus érdeméért
gyermekének neveztetem.

Boldog vagyok, ha Őérette
háborúságot szenvedek,
ha kicsúfolnak és megvetnek
a hitemért az emberek.

Boldog vagyok, ha szidalmaznak,
ha gonoszt szólnak ellenem,
mert tudom - Jézus megígérte -,
a mennyországban lesz helyem.
(Losonczi Léna - Máté 5:2-12)