Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen."
Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát.
Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?"
Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről."
Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?"
Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.
Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?" (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet."
Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt.
ApCsel 8,26-40.

BUZGÓ SZOLGÁLATKÉSZSÉG

A hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. (Jak 2,17)

Sheila barátnőmet megkérték, segítsen egy gyülekezeti eseménynél. Tehát egy esős, szeles este meglehetős erőfeszítések árán elment a templomba. Amikor megérkezett, kiderült, hogy nincs rá szükség, így hazaindult.
A buszon az előtte ülő férfi megfordult, és azt mondta: "Megkérem már azt a Jézust, hogy állítsa le az esőt." Sheila gyorsan válaszolt: "Szerintem Jézus Krisztust jobban érdekli az ön lelke." Leszállva a buszról, folytatták a beszélgetést.
Sheila finoman elmagyarázta annak a Jézus Krisztusnak a szeretetét, áldozatát és megváltását, akinek a nevét a férfi olyan könnyelműen vette. Kiderült, hogy Sheila épp ott volt, ahol Isten akarta látni.
Sheila története Fülöpre emlékeztet a mai olvasmányból. Ő is ott volt a megfelelő időben, ahol Isten látni szerette volna. Fülöp kész volt elmenni, ahová Isten vezeti, és buzgón megosztani másokkal a Szentírást és a hitét.
Csak Isten tudja, mikor és hol lesz alkalmunk beszélni Isten szeretetéről és hatalmáról. Nekünk nincs más dolgunk, mint figyelni a Szentlélek indítására, miközben hitünket továbbadjuk.

Imádság: Mennyei Atyánk, segíts felismernünk, hogy mikor beszéljünk és cselekedjünk, miközben szeretetedet másokkal megosztjuk. Ámen.

Isten hogyan vezet ma a hitem megosztásában?
Carol Purves (Cumbria, Anglia)