„Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.”
Zsidókhoz írt levél 6:10
Biztosan te is átélted már számtalanszor, hogy valaki nem köszönte meg. Nem köszönte meg az érte hozott áldozatokat, a segítséget, amit nyújtottál neki, a rengeteg munkádat, mellyel mind őt gazdagítottad. Természetesnek vette, vagy a kezdeti boldogság után valahol útközben mégiscsak elmaradt a hála. És persze volt olyan, aki nemcsak nem köszönte meg, hanem egyenesen támadásba lendült ellened, te lettél a céltábla közepe, hiába minden szolgálatodnak.
Isten ma reggel bátorítani szertne téged. Ő nagyon jól tudja, milyen érzés, amikor nincs köszönet. Amikor tíz gyógyult leprásból csak egyetlen egy jön vissza, hogy hálát mondjon. Amikor csodákat követelnek, de nem készek az elköteleződésre. Amikor utolsó bűnözőként halálra ítélik ártatlanul. Amikor az is Barabbást kiált, aki az életét köszönheti neki. Ő tapasztalja nap mint nap akár tőled is, hogy az imák “kérlek” része sokkal hosszab a “köszönömöknél”.
De Ő nem ilyen. Ő igazságos és nem felejt. Nem hagyja szó nélkül mindazt a sok áldozatot, amit te hoztál meg egyes emberekért. Ő számon tartja minden szolgálatodat. Boldog, ha láthatja, milyen szeretettel fordulsz a körülötted élők felé. Repes az örömtől, ha azt veszi észre, hogy másokért élsz.
Hát emeld fel fejedet a kék égre! Csodálatos Istenünk van, aki nem rest megköszönni a szolgálatodat! Olyan Istenünk van, aki igazságos, aki hálás, és aki téged is erre szeretne tanítani.
Arra, hogy ne vegyél természetesnek magad körül semmit sem, hanem mondd ki, ha kell ezerszer is egy nap: “Köszönöm!” Arra, hogy légy hálás mások szolgálatáért, és ezt ne csak a szíved mélyén érezd, hanem adj neki hangot, testet! Legyen hallható, vagy ha kell, kézzel fogható a hálád!
Kövesd Istent ebben is, járj nyitott szemmel, és éld a hála életét!
Kommentáld!