"Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.
Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik."
Jn 10,1-5.
NÉVEN SZÓLÍT
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)
A híradó újabb képet mutatott a menekültekről. Már sok jelenetet láttam kétségbeesett emberekről, akik zsúfolt hajókon hánykolódnak a tengeren vagy hosszú sorokban menetelnek az új élet felé. Ezúttal egy tömeget mutattak, amely egy áthatolhatatlan szúrós drótkerítésnek nyomódik.
Aztán a kommentátor hangja mellett hallottam, hogy valaki felkiált: "Zaira!"
Hirtelen már nem a tömeget láttam, hanem egyének csoportját. Zairához hasonlóan mindegyiküknek megvan a saját története a félelemről, veszteségről, fájdalomról és áldozatról, ugyanakkor a reményről, a hitről és a szeretetről is.
Jézus azt tanította, hogy Isten szeretete az egész világé, ugyanakkor nagyon személyes is.
A mai olvasmányban Jézus Istent a jó pásztorhoz hasonlítja, aki minden bárányt név szerint ismer. Isten mindegyikért és mindegyikkel szenvedni fog, hogy egyik se vesszen el semmiképpen.
Ettől a naptól kezdve másként imádkozom.
Már nem azt kérem, hogy "Uram, segítsd meg a menekülteket", hanem személyesebben, "Uram, vedd körül szerető gondoskodásoddal Zariát és az összes hozzá hasonló menedéket keresőt".
Imádság: Úr Jézus, segíts együttérzéssel osztoznunk az egyes emberek fájdalmában és örömében ebben az igazságtalan világban. Imáinkat hadd kövessék a szeretet tettei. Ámen.
Ma valakiért név szerint fogok imádkozni.
Colin Harbach (Cumbria, Anglia)
Kommentáld!