"Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.
Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."
Mt 6,16-18.
A TE UTAD A MIÉNK FÖLÖTT VALÓ
Ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg arcodat. (Mt 6,17)
A kiscsoportban a keresztény fegyelemmel foglalkoztunk. A csoportnak elmondtam, mennyire fontos része imaéletünkben a böjt. Elláttam őket útmutatással is, hogy gyakorolhassák a böjtöt a következő héten, majd számoljanak be tapasztalataikról.
Az újabb találkozón alig vártam a beszámolókat a megnyílt mennyről, az égő csipkebokorról, tűznyelvekről, de legalább egy csendes, halk és szelíd hangról szóló történetet reméltem.
Az első megszólaló azt mondta: "Én csak éhséget éreztem". Őszintesége meghökkentett, és lelohasztotta lelkesedésemet. A csoportból senki sem beszélt a "hegyen történt" élményéről. Hát, a próbálkozásunk a böjttel kudarcot vallott - gondoltam.
Magamhoz térve csalódottságomból, felfedeztem a böjt egyik igazságát.
A böjtölés során Krisztus iránti szeretetünket nagyon kézzelfogható módon mutatjuk meg. Isten felé való tiszteletünket saját vágyainkon és kívánságainkon túlmenően gyakoroljuk. Egy rövid időre úgy döntünk, hogy nem eszünk, mert Krisztus követése fontosabb, mint az étel utáni vágyunk. Ahogy imádkozunk: Ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.
A hívő élet ritkán tartalmaz égő csipkebokrokat vagy tűzoszlopokat.
Az örömmámor, ha előtör egyáltalán, általában rövid életű. Helyette tanulhatjuk Krisztus útját a magunké fölé helyezni.
A hétköznapokban Krisztus képére formálódunk.
Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy a mai napon is a te utadat válasszuk a magunké helyett! Ámen.
Érzéseimtől függetlenül hitem szerint cselekedhetek.
Kevin Thomas (Alabama, USA)
Kommentáld!