Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!
Zsolt 62,6-9.
GYÓGYÍTS MEG - MOST!
Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Zsolt 62,9)
Elviselhetetlen lelki fájdalmat éreztem, amikor elváltunk. Csak két és fél évig voltunk házasok, de az életünknek több mint a felében barátok voltunk. Azt hittem, hogy ő életem szerelme, akit Isten nekem rendelt. Vigasztalhatatlan voltam.
A fájdalmas napokból hónapok lettek. Ahogy körülöttem az emberek folytatták az életüket, azon gondolkoztam, mikor leszek képes én is továbblépni.
A jelenben akartam jól élni, nem két hónap vagy egy év múlva.
Minden egyes pillanatot azzal töltöttem, hogy próbáltam figyelmen kívül hagyni a bánatomat és magányomat.
Tudtam, hogy a gyógyuláshoz idő kell, az idő mégis ellenségnek tűnt.
Úgy éreztem, gúnyolódik rajtam, hisz napokat és hónapokat fecséreltem a szívfájdalmamra.
De Isten elvezetett a fenti igevershez, és segített észrevenni, hogy elfelejtettem, hogy ő a bajban is velem van.
Isten a fájdalom minden pillanatában foglalkozott velem. Ez arra bátorított, hogy kiöntsem a fájdalmam előtte, és elkezdtem bizakodni, hogy megadja a szükséges időt a feldolgozásra és a megfelelő gyógyulásra.
Az Úr, a mi oltalmunk, azt ígérte, hogy békét és vigasztalást ad nekünk, és mi bízhatunk ebben az ígéretben.
Imádság: Drága Urunk, segíts bízni abban, hogy a fájdalom és veszteség idején is mellettünk vagy! Ámen.
A gyógyulás lehet, hogy lassan jön, de Isten velem van.
Jennifer Brigandi (Ontario, Kanada)
Kommentáld!