Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal.
Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült.
Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.
Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Józsué emlékezetébe, hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól!
Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: "Az ÚR az én hadijelvényem". És így szólt: Mivel kezet emelt az ÚR trónusára, harcolni fog Amálék ellen az ÚR nemzedékről nemzedékre.

2Móz 17,8-16.

TÁMASZKODJ RÁM!

De Mózes kezei elfáradtak... Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig. (2Móz 17,12)

Farmon nőttem fel, ahol a kemény munka megszokott volt. Az izmok feszültek, és a mindennapi munka végtelennek tűnt. Amikor egy kis pihenésre volt szükség, gyakran nekitámaszkodtunk a legközelebbi kerítésnek. Támaszt nyújtott nekünk, amíg hideg vizet ittunk, vagy megtöröltük az arcunkat, és arra gondoltunk, vajon mennyi idő van még a munka végéig.
A kerítésekhez hasonlóan életünk megpróbáltatásai során jó barátaink nyújtanak támaszt nekünk. Számíthatunk rájuk, hogy mindig ott lesznek - erősítve, állhatatosan és óvón. Ezt tette Áron és Húr is Mózes számára. Amikor Mózes elfáradt, tartották a kezét "úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig". Vele maradtak, nem inogtak mindaddig, míg nem teljesítette feladatát, hogy biztos legyen az izraeliták győzelme.
Ezek a példák és más bibliai személyekről szóló történetek kérdéseket vetnek fel bennem:
"Engedem-e, hogy mások rám támaszkodjanak, amikor gyengék? Ajánlunk-e pihenőt azoknak, akiknek pihenésre van szükségük?" "Biztosítunk-e szünetet, amíg átgondolják feladataikat?"
Egymásnak támaszt nyújthatunk az élet nehézségei között. Ha támaszt nyújtunk másoknak, Isten erejét tapasztaljuk meg az élet nehézségei során.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy eszközeid lehessünk, miközben egymásnak segítő kezet nyújtunk. Ámen.

Isten kezet ad nekünk, hogy segítsük egymást.
Diana C. Derringer (Kentucky, USA)