URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig.
Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, URam.
Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.
Zsolt 36,6-10.
KI NEM ALVÓ FÉNY
Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam. (Jób 29,3)
Mivel a környékünkön gyakran van áramkimaradás, bölcs dolog mindig tartani magunknál egy zseblámpát sötétedés után. Egyik hajnalban kimentem a fürdőszobába, de elfelejtettem a zseblámpát. Viszont tudtam, édesanyám látta, hogy kijövök, és tudja, hol vagyok; így nem aggódtam, mert biztos voltam benne, hogyha áramszünet lesz, hoz nekem lámpát. Hiszen, ezt teszik az anyák - gondoskodnak gyerekeikről.
És igen, áramszünet volt akkor reggel. Már épp kezdett a szemem hozzászokni a sötéthez, amikor fényt pillantottam meg. Édesanyám állt előttem zseblámpával a kezében. Igazam volt, hogy nincs miért aggódni!
A fenti igeversben Jób felidézi, hogyan járt a sötétben Isten világosságával. Amennyire biztos voltam abban, hogy anya lámpát hoz nekem, ugyanúgy bízhatok abban, hogy Isten világosságot fog gyújtani életem sötétségében, és vezetni fog utamon (Péld 3,6).
Imádság: Drága Urunk, add, hogy tudjunk bízni benned, bármilyen bánat vagy fájdalom ér, és bármilyen mélynek tűnik is a sötétség. Ámen.
Ma bízni fogok Isten világosságának vezetésében.
Uyo Jummai Ani (Kiev, Ukrajna)
Kommentáld!