Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."
Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!" Jézus könnyekre fakadt.
A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!"
Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?" Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."
Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?" Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta.
Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!" Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.

Jn 11,30-45.

JÉZUS KÖNNYEI

Jézus könnyekre fakadt. (Jn 11,35)

Gyermekkoromban egyik vasárnap az volt a feladat, hogy megtanuljunk egy igeverset. Átlapoztam a Bibliámat, hogy megtaláljam a létező legrövidebbet. Bingó! Rátaláltam a Jn 11,35-re, amely mindössze három szóból állt! Ezt még én is meg tudtam jegyezni!
Most, hogy már idősebb vagyok, és álltam már a családtagjaim és szeretteim koporsói mellett, és megkönnyeztem, amikor leeresztették őket a sírba, más fényben látom ezt az igeverset.
Ó, hogy mennyire szerethette Jézus ezt a családot! Lázár temetkezési sírjánál állva, kicsorduló könnyekkel "Jézus sírt".
És mennyire szeret Jézus mindnyájunkat!
Még a legnehezebb időszakokban is, még akkor is, amikor sötétség vesz körül, még akkor is, ha a halál kopogtat az ajtónkon, ott áll Jézus, aki szeret minket, és velünk együtt sír.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük szeretetedet és együttérzésedet, és állandó jelenlétedet, ami körülvesz minket. "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!" Ámen. (Lk 11,2-4).

Amikor sírok, Jézus velem együtt sír.
Jeffrey A. Lambert (Kentucky, USA)