"Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen.
A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.
Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást.
Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."

Mt 18,23-35.

TÖREKVÉS A MEGBOCSÁTÁSRA

Amikor megkövezték Istvánt... térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! (ApCsel 7,59-60)

Ifjúkorom állandó haragban és keserűségben telt. 30 éves koromban tönkrement a házasságom. A Bibliára ebben a gyötrelemben találtam rá. Elhittem, hogy Krisztus által bűneim bocsánatot nyernek. Micsoda megkönnyebbülés és öröm! De a megbocsátással továbbra is gondom volt. Sokszor elolvastam az irgalmatlan szolga példázatát, de az eszem mégis azon járt, hogyan bántottak meg mások. Sok bántás jelentéktelen volt azokhoz képest, amelyeket hívő testvéreim meg tudtak bocsátani másoknak, a szívem mégis ragaszkodott a keserűséghez.
Egyszer aztán az ApCsel-t olvasva meglepődtem István imádságán, amikor halálra kövezték. Nem imádkozott segítségért, hogy tudjon megbocsátani ellenségeinek, nem vetette össze a megkövezés fájdalmát a keresztre feszítéssel, és nem intette magát, hogy Jézushoz hasonlóan neki is meg kell bocsátania. Helyette egyszerűen megállapította, hogy ami történik, az bűn, és imádkozott, hogy Isten ezt ne rója fel a csőcseléknek.
Elkezdtem hasonlóan imádkozni. Megállapítottam az ellenem elkövetett vétket, de nem próbáltam számba venni vagy elbagatellizálni. Imádkoztam, hogy az engem bántók jöjjenek Isten elé, és ő bocsássa meg minden cselekedetüket. Elképzeltem magamban életük filmjét, amelyből az ellenem elkövetett vétkek ki lettek törölve. Lassanként a szívem békességet talált.
Isten kegyelme minden bűnt el tud törölni.
Linda L. Isaacs (New York, USA)