Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?
A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.
Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől.
Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él.
Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.

Róm 6,3-11.

SZABADON

A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. (Róm 6,4)

Édesanyám az 1930-as években született, egy 13 éves egyedül-álló anya egyetlen gyermekeként. Szegényen nőtt fel, szeretethiányban. Indulatos asszony volt, aki nem szerette az anyaszerepet. Úgy nevelt minket, ahogy ő is nevelkedett: keményen, kevés gyengédséggel. Így mi is szeretethiányosan nőttünk fel.
Negyedik osztályos lehettem, mikor a szégyenben és saját bűntudatomban elmerülve elkezdtem másokat bántani. A célpontjaim azok a lányok voltak, akik szerető és gondoskodó családból jöttek. Iskola után a játszótéren bántam el velük. Utáltam azokat a lányokat. Azonban nem éreztem jobban magam attól, amit tettem. Valójában még kedvetlenebb lettem.
Egyik nyáron a vasárnapi iskolás táborban Jézusról tanultam. Megtudtam, annyira szeretett, hogy meghalt értem a kereszten, hogy ne kelljen magam szégyellni, és ne érezzem magam értéktelennek. El sem tudtam képzelni azt, hogy valaki ennyire szeressen. Végül, vigaszt nyertem ezáltal. Új teremtés lettem (2Kor 5,17).
Nem kellett utálnom azokat a lányokat, akikről az édesanyjuk gondoskodott. Ha szeretem azokat, akik jobb körülmények közül jönnek, mint én, megtapasztalom Isten szeretetét, és olyan emberré válok, akinek Isten szánt.

Imádság: Urunk, adj vágyat a szívünkbe, hogy megmutassuk másoknak szeretetedet, amivel szerettél bennünket. Ámen.

Megismerve Krisztus szeretetét, megmutathatom másoknak is.
Sheila Qualls (Minnesota, USA)