ELOLVASÁSRA: 2Kir 6,8-23.

Arám királya háborút indított Izráel ellen. Tanácskozott udvari embereivel, hogy melyik helyen legyen a tábora.
Az Isten embere azonban ezt az üzenetet küldte Izráel királyának: Vigyázz, ne vonulj át ezen a helyen, mert ott vonulnak le az arámok. Izráel királya ekkor embereket küldött arra a helyre, amelyet az Isten embere mondott neki, figyelmeztetve őt, hogy ott vigyázzon magára. Így történt többször is. Felháborodott emiatt Arám királya, összehívatta udvari embereit, és ezt mondta nekik: Miért nem jelentitek nekem, hogy ki tart a mieink közül Izráel királyával? Ekkor az egyik udvari embere így szólt: Senki, uram király! De az Izráelben levő Elizeus próféta megmondja Izráel királyának még azokat a dolgokat is, amelyekről te a hálószobádban beszélsz.
A király ezt parancsolta: Menjetek, és nézzetek utána, hogy hol van, hadd fogassam el! Jelentették neki, hogy most Dótánban van. Akkor lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost. Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal.
A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk?
De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson!.....

NE FÉLJ!

Elizeus így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük. (2Kir 6,16)

Egy kis hegyi faluban oktatási központot nyitottunk gyerekeknek. Egy nap emberek jöttek hozzánk, és azt követelték, hogy zárjuk be a központot. Egyik gyerekünk beszaladt, és így szólt: "Mama, egy csomó ember közeledik a házunkhoz és kiabálnak. Mit csináljunk, Mama? Hívjuk a rendőrséget?"
A legkisebb gyerekünk azonban azt mondta: "Imádkozzunk, Mama!" Megfogtuk egymás kezét, és imádkoztunk Jézus nevében.
Hirtelen viharos eső jött, a házunk előtti részt elárasztotta a víz, de nem tört be az udvarunkba. A csoport feloszlott, csak hárman maradtak kint az esőben.
A legkisebb gyermekünk reakciója Elizeust juttatta eszembe, amikor az ellenség körülvette őket.
Míg Elizeus szolgája rettegett, ő Istenhez fohászkodott segítségért. Elizeus tettére emlékezve behívtuk a három átázott, fázó vezetőt a házunkba. Száraz ruhával láttuk el őket, valamint ételt és forró teát kínáltunk nekik.
Az egyikük megkérdezte: "Miért bánnak velünk ilyen jól?"
Azt válaszoltam: "Mert Isten szereti önöket, és azt akarja, hogy mindezt megtegyük". Miután az eső elállt, az emberek bocsánatot kértek, és elhagyták a házunkat.
Emlékezzünk arra, hogy Isten mindenkinél hatalmasabb, és meg tud szabadítani bennünket a félelmeinktől.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy minden nap védelmezel bennünket. Segíts, hogy bízni tudjunk benned! Ámen.

Amikor félelem fog el, Istenben bízva imádkozom.
Linda Chandra (Banten, Indonézia)