A karmesternek: Dávid zsoltára.
URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Zsolt 139,1-6.
NAGYLELKŰ SZERETET
Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. (1Jn 3,1)
Az egyik páciensem demenciában szenved, és a férje, akivel 50 éve házasok, mindent megtesz érte, amit tud. Kimossa szennyes fehérneműjét, eteti és megszervezi az orvosi vizsgálatokat. Türelmesen elmagyarázza egy nap többször is, hogy miért van a testvére kórházban, annak ellenére, hogy már többször elmondta neki.
Ahogy ültek és néztem őket, hatalmába kerített őszinte szeretetük, mely áldozatkész és elkötelezett, minden intim részletet ismer, és mégsem hagyja cserben a másikat.
Abban a pillanatban eszembe jutott Krisztus irántunk érzett szeretete, mely mélyebb, mint amit betegem és férje valaha megtapasztalt a házasságban. Micsoda szeretet az, mely képes rá, hogy feláldozza magát egy olyan bűnösért, mint én?
Csodálatos szeretetében Isten törődik életünk minden apró részletével.
Isten ismeri gondolatainkat, cselekedeteinket és útjainkat, a szavakat, még mielőtt hangot adtunk volna nekik.
Isten mindig jelenvaló, és soha sincs távol. Hogyan lennénk képesek mást érezni, mint szeretetet?
Imádság: Szeretet Istene, segíts emlékeznünk, hogy hiányosságaink ellenére is szeretsz! Vezess bennünket, hogy mi is hasonlóképpen szeressünk másokat! Ámen.
Isten szeretetét senki sem veheti el tőlem.
Alisha Ritchie (Észak-Karolina, USA)
Kommentáld!