Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.
1Jn 3,1-2.
IDE TARTOZOM!
Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. (Róm 8,17)
Majdnem mindenki szeretne valahova tartozni - érezni, hogy egy csoport része, van nemzeti identitása és elfogadott személy. Bár sokszor ezt a tinédzser évekkel azonosítják, mindannyian vágyunk erre. Annak ellenére, hogy ugyanaz valakinek a vezetékneve, még lehet, hogy nem tölti el örömmel, hogy egy családhoz tartozhat vagy közös történelme van honfitársaival. Sok embernek nincs kivel megosztani az örömeit, reményeit, fájdalmait vagy félelmeit.
Szolgálatom során sok emberrel találkozom, akik egyedül jönnek a gyülekezetbe, és ott egy új család tagjai lesznek: Isten családjának a tagjai. Krisztusban Isten országának örököseivé válunk. A hitbéli családunk új kezdetet ad, megújult reményt erre az életre, és új reményt az örök életre. Isten szeretné, hogy az ő családjának tagjai legyünk.
Jézus is ezt tanította, amikor azt mondta tanítványainak, hogy így kezdjék az imádságukat: "Mi Atyánk".
Jézus megosztotta az Atya dicsőségét a tanítványaival, és velünk is megosztja. Mennyei Atyánk szeret minket, és mindenkit örömmel lát a mennyei családban.
Imádság: Úr Jézus, köszönjük, hogy mennyei családod tagjává tettél minket. Segíts, hogy másokat is arra hívjunk, hogy benned egy családra találjanak! Ámen.
Krisztus családjához tartozom.
Marcos Antonio Garcia (Sao Paulo, Brazília)
Kommentáld!