Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Zsolt 139,7-10.
MINDIG KÖZEL
Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. (1Kor 13,11)
Jean Piaget pszichológus kísérleteket végzett, melyekben megfigyelte, hogy a nagyon fiatal csecsemők (hat hónapos kor alatt) egyértelmű érdeklődést tanúsítottak egy olyan játék iránt, melyet a pszichológus egy-két méterre eléjük helyezett. Amikor azután letakarta a játékot, nem érdekelte őket többé; úgy gondolták, hogy a játék már nincs ott.
Néha mi is hasonlatosak vagyunk ezekhez a csecsemőkhöz. Az Úrra figyelünk a gyülekezetben, imádkozás alatt, bibliaolvasás közben, vagy csendességeink idején. Amikor azonban ezeknek vége van, figyelmünk gyakran más dolgokra terelődik.
Nemcsak mi gondoljuk, hogy Isten kilépett az életünkből. Jónás is így vélte, amikor a Ninivétől ellenkező irányba induló hajóra szállt. Isten már nem irányítja az életét - feltételezte (Jón 1,1-10).
Ez azonban nem így volt, és eljött az idő, amikor Jónás újra valóban szembetalálkozott Istennel.
Isten még mindig jelen van az életünkben, még mindig fontosak vagyunk számára, még ha el is vesztettük érdeklődésünket iránta. Ő mindig velünk van.
Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy mindig közel érezzünk téged magunkhoz! Ámen.
Isten számára mindig fontos vagyok.
Bill Findlay (Skócia, Egyesült Királyság)
Kommentáld!