Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.
Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.
De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.

Jak 1,19-25.

LECKE A MEGBOCSÁTÁSRÓL

Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak. (Jn 20,23)

Évekkel ezelőtt egy kilencedikes vasárnapi iskolás osztályt tanítottam. Egy különösen nehéz hét után egyik vasárnap az fogadott, hogy papírcetlik lógtak a lámpákról, a székek az asztalokon álltak, és a gyerekek vicsorogtak rám.
Hangos, mérges szidalmazásba kezdtem, amiért ilyen tiszteletlenül viselkednek, és nem óvják a berendezést. Ez eltartott egy ideig, még megbántott arckifejezésüket sem vettem észre, amikor rádöbbentem, mit is csinálok. Megálltam, és bocsánatot kértem.
Elmagyaráztam nekik, hogy a feleségem súlyos állapotban kórházban fekszik, és emiatt nem tudtam normálisan gondolkodni. Ez persze nem ok arra, hogy így beszéljek velük.
Folytattuk az órát. A végén az ajtóban állva köszöntem el tőlük. Büszke voltam, hogy a megbocsátás példáját mutattam nekik. Távozóban mindegyik diák megölelt, megpaskolta a vállam, vagy belecsapott a tenyerembe. Nagyon boldog voltam, hogy megtanulták a megbocsátás leckéjét.
Amikor azonban később visszagondoltam erre, rájöttem, hogy valójában ők voltak a tanítók, én pedig a tanuló. Nevetgélve és beszélgetve indultak haza, és egy szikráját sem lehetett látni, mi történt előtte.
A megbocsátásnak ez a példája Isten ajándéka.

Imádság: Urunk, köszönjük a megbocsátás ajándékát. Segíts őszintén megbocsátanunk mindenkinek! Ámen.

Hogyan fejezem ki a megbocsátásomat?
Ken Claar (Idaho, USA)